„A londoniak nem véletlenül választották a Stratfordot az olimpiai falu és a főbb létesítmények helyszínéül. Már a térség kijelölése is szimbolikusnak tekinthető, hiszen a lepusztult, egykori iparterületet teljesen újjáteremtették, élhető, kulturált környezetet létrehozva” – kezdte elemzését Laboranovits György, a K&H Ingatlangazdálkodási, Logisztikai és Bankbiztonsági Igazgatóságának ügyvezető igazgatója.
A lebontott épületekből keletkező hulladék 90 százalékát újrahasznosították az olimpiai létesítmények megépítésekor. A bontások és az építkezés során a különféle anyagokat – a szén-dioxid kibocsátást mérséklendő – vasúton és vízen szállították. A szennyezett földet kicserélték, hatalmas zöld parkokat létesítettek, közművesítettek, közlekedést, infrastruktúrát és modern épületeket emeltek, amelyet a játékok után lakóparkká alakítanak. Mindent úgy valósítottak meg, hogy a térség ne csak az olimpia idején virágozzon, hanem a jövő generációi számára is maximálisan kihasználható legyen.
Az épületek felhúzásánál különösen ügyeltek arra, hogy fenntartásuk ne károsítsa a környezetet. A kerékpárcsarnok például 30 százalékkal kevesebb energiát használ, mint egy vele egy nagyságú hagyományos épület. A legtöbb épület teteje esővizet gyűjt, amelyet az épületek üzemeltetéséhez használnak fel, többek között takarításra, növények öntözésére. A „Rézdoboz” elnevezésű létesítmény pedig, amely a kézilabdának és az öttusának adott otthont, újrahasznosított rézből épült, és úgy tervezték, hogy a csarnokot természetes fény világítsa meg, 40 százalékkal csökkentve ezzel az energiafelhasználását.
„Példaértékű, ahogy a londoniak megvalósították a környezetvédő épületek létrehozását. A K&H egyik kiemelt társadalmi felelősségvállalási területe a környezetvédelem, így mi is arra törekszünk, hogy épületeink minél környezettudatosabbak legyenek. A K&H székház hűtés-fűtési rendszere, világítása is környezetbarát. Érdekesség, hogy a használati meleg vizet például a szervereket hűtő gépek hulladékhője fűti, valamint hogy a bútorok újrahasznosított, illetve -hasznosítható anyagokból, környezetbarát ragasztókkal készültek. Ezenkívül országos fiókhálózatunkban több fiókot alakítottunk már „zöld fiókká”, melyek nem használnak fosszilis energiahordozókat, így nem szennyezik a levegőt. Ezzel is hozzá kívánunk járulni, hogy a jelen és a jövő társadalmának tagjai teljes életet élhessenek” – mondta Laboranovits György.
Londonban a környezetvédelem az esemény lebonyolítása során is fontos szempont volt. A helyszíneket egyszerűen meg lehetett közelíteni tömegközlekedéssel, a sportolók szállása pedig szinte gyalogtávolságra volt a nagy stadiontól. A látogatók belépőjükkel ingyen vehették igénybe a metrót, buszokat, vonatot, de biciklivel vagy villanymotoros taxikkal is közlekedhettek.
„A különböző épületeket és sportlétesítményeket úgy tervezték, hogy a jövőben is használhatóak legyenek – fűzte hozzá Laboranovits György. – Az olimpikonok szállását például lakóépületekké, a többi ingatlant pedig iskolává, egyetemmé, sportlétesítménnyé, egészségügyi központtá alakítják a játékok befejeztével.”
A kosárlabda-stadiont, vízisportcentrumot és a nagy stadion egy részét is lebontják a játékokat követően. Az építési hulladék azonban nem a szeméttelepre kerül, hanem újrahasznosításra. A nagy stadion borítását például egy ugandai és egy riói tábor megépítésénél is felhasználják majd.
„Bár a britek az olimpia zöld eszményéhez híven minél jobban szerették volna mutatni a világnak London környezettudatosságát, a betervezett célok nem valósultak meg teljesen. A játékok idején termelt hulladék 70 százalékának tervezett újrahasznosítása például nem teljesült maradéktalanul, többek között azért sem, mert az olimpiai falu területén elhelyezett négyezer újrahasznosítható kukát nem mindenki használta rendeltetésszerűen – mondta Laboranovits György. – A központi stadion energiaigényét 20 százalék helyett mindössze 7 százalékban sikerült megújuló forrásokból fedezni, és a bio-tüzelőanyagokat, valamint a napenergiát sem sikerült a tervekben előirányzott mértékben felhasználni. Az olimpia szimbólumának számító lángot – ami egyúttal a zöld olimpiát is jelképezte volna – sem sikerült végül környezetkímélő módon, zéró széndioxid-kibocsátással előállítani.”
A vállalások közül a szén-dioxid csökkentést sikerült a leginkább elérnie Londonnak – az előirányzott 50 százalék helyett 47 százalékkal –, így az végül valóban jelentősen kevesebb volt, mint az előző olimpiákon átlagosan. Összegezve a befektetéseket, az épületek megépítését és a játékok alatt megvalósított környezetvédő szempontokat, a 2012-es londoni olimpia az eddigi legzöldebb és legfenntarthatóbb nyári játékoknak bizonyult.
