Kemény Dénes és a magyar férfi-vízilabdaválogatott életében az olaszok elleni negyeddöntős vereséget követően lezárult egy korszak. A londoni ötödik helyezett csapatból négy játékos mondhatja el magáról, hogy 2000–2012 között aktív részese volt annak a 12 esztendőnek, amelyben egymást követő három alkalommal (2000, 2004, 2008) sikerült olimpiai bajnoki címet nyerni. Fájdalom, idén nem.
A négy „háromszoros” – Biros Péter, Kásás Tamás, Szécsi Zoltán és dr. Kiss Gergely – már egészen biztosan nem lesz ott 2016-ban Rióban. A 13 fős keretből további hat játékos vallhatja magát olimpiai bajnoknak, közülük hárman, Steinmetz Ádám (32), Varga Tamás (37), Madaras Norbert (33) is túl van már harmincon, ők sem biztos, hogy kihúzzák még egy olimpiai cikluson keresztül. Sőt.
És ilyenkor az ember fejében rendre kérdések fogalmazódnak meg garmadával, mert egyrészt szeretné a lehetetlent, hogy a magyar férfi-vízilabdacsapat olimpiák idején mindig aranyért játsszon, másrészt tudja a sport alapigazságát: aranygeneráció után többnyire hét szűk esztendő jön. Mert az a generáció, amely képes több mint egy évtizeden keresztül mindig nyerni, formálni, meghatározni a sportágat, az törvényszerűen eltipor maga mögött szinte mindenkit, egyszerűen azért, mert jobb nála. A közvetlen Kásásék mögött felnőtt generáció ergo gyengébb, nincs, nem is lehet nemzetközi rutinja, nyilván nem is tud azonmód az „aranyosok” nyomába érni.
A magyar vízilabda utolsó komoly utánpótlássikerét a Varga Dénes-Hárai Balázs
nevével fémjelzett 1987-es korosztály érte el 2007-ben
Kérdés tehát, mekkora erő, kitartás és potenciál van azokban a játékosokban, akik „egyszeresek” – Steinmetz, Hosnyánszky (28), Varga Dénes (25) és Varga Dani (29).
A még nyeretlenek – Hárai Balázs (25), Nagy Viktor (29), Szívós Márton (31) – ráhúznak-e még négy évet, nekifutnak-e újra?
Van-e a magyar ob1-ben olyan játékos, aki képes mondjuk Biros vagy Kásás színvonalán hozni bármely válogatott meccset?
Van-e, lesz-e olyan szerencsés csillagzat alatt született generáció, amelyben újra ennyi világklasszis adja a fejét vízilabdázásra, mint a legendás ’76–77-es, amelyik Kemény Fecsó bá’ irányítása alatt már juniorként veretlen volt vagy két teljes éven keresztül?
Kik viszik tovább a magyar vízilabda hagyományait?
Mondjuk a ’87–88-as válogatott, akik junior világbajnokságot nyertek 2007-ben? Hárai, Varga Dénes ebből a korosztályból már bizonyított. Varga Daniból (29) vezéregyéniség lehet. Aztán ott van a ’93–94-es korosztály. Ők éppen augusztus elején vetettek véget egy utánpótlás szinten rendkívül hosszúra nyúlt ínséges időszaknak, hiszen igencsak komoly tornát nyertek az olaszországi Acieraleban. A jelenleg Horkai György – aki a világversenyeken részt vevő utánpótláscsapatok szövetségi kapitányaként alig egy éve tölti be az új funkciót – által vezetett korosztály, például Németh Tóni már 22-23 éves lesz 2016-ban.
Kis és Szécsi is épp annyi volt Sydneyben.
