A csapatok bemutatásánál, bár a szokásoshoz képest ezúttal jóval kevesebben ültek a nézőtéren, a “hagyományos” hangerővel harsant fel a buzdítás: “Magyarok! Magyarok!”, majd a “Ria, ria, Hungária!” is. A szurkolók zöme azzal együtt kitartott a Kemény Dénes irányította, s megszakítás nélkül három olimpián is diadalmaskodó együttes mellett, hogy Londonban véget ért az ötkarikás menetelés, s csupán az ötödik helyért szállhatott vízbe a társaság, amelynek tagjai közül többen is nyilvánvalóan most utoljára szerepeltek nyári játékokon a nemzeti együttes színeiben.
Kiss Gergely nyitotta meg a gólok sorát egy lecsorgó labdát pöckölve be a spanyol kapuba, majd a center Steinmetz Ádám volt eredményes húzásból (2-0). A spanyolok emberelőnyből szépítettek, és bár Varga Dénes büntetőt rontott, Hárai Balázs centerből kétszer egymás után betalált (4-1).
A második negyed fórból született spanyol góllal kezdődött (4-2), s emberelőnyből bombázott a hálóba Varga Dániel is (5-2). Hat az öt ellen hasonlóképpen hatékonynak bizonyult a rivális, a csapatkapitány Biros Péter ötméteresből válaszolt, majd Madaras Norbert balja villant igen messziről (7-3).
A nagyszünet után sem változott a mérkőzés képe, a magyar csapat irányította a játékot, ezt igazolta a harmadik negyedet felvezető tripla: Biros, Varga Dénes, majd Steinmetz sikeres lövése, amellyel már 10-3-ra vezetett a Kemény-legénység. Egy spanyol gólra Hosnyánszky-bomba következett, utána pedig alkalmi centerként Varga Dénes jeleskedett (12-4).
A záró nyolc percben védekezési hibák nyomán közelebb jöttek a spanyolok (12-6), Hosnyánszky hatalmas lövéssel torolta meg a duplát, majd centerben Kiss ügyeskedett (14-6). Az ellenfél erejéből még két gólra futotta így 14-8-ra győzött és a londoni olimpia férfitornájának ötödik helyét szerezte meg a magyar vízilabda-válogatott.
Ennél rosszabbul olimpián csupán egyszer, 1992-ben szerepelt, ahol hatodik lett, ötödikként pedig korábban kétszer, 1924-ben s 1988-ban végzett.
Magyarország-Spanyolország 14-8 (4-1, 3-2, 5-1 2-4)
