Mikor véget ért az ausztrálok győzelmével és a magyarok ezüstérmével záródó döntő, mindenkinek fülig ért a szája. Fábiánné Rozsnyói Katalin négyes hajója bizonyított, és Kati néni mosolyogva fogadta a gratulációkat mindenkitől. A srácok is ölelgették a trénert, akinek a hajója kapott kritikákat is a felkészülési időszakban.
A hajó rangidőse, a háromszoros olimpiai bajnok Kammerer Zoltán a Sport24-nek adott interjújában elismerte, hatalmas szerepe van a mesteredzőnek a szépen csillogó ezüstérem megszerzésében.
– A többiek viccelődnek, el-elszórnak egy-egy mondatot rólad és Rióról. Ez egy komoly vagy egy komolytalan összevetés?
– Minden viccnek igaz a fele. Őszintén szólva, én úgy terveztem, hogy most egy nagyot fogok pihenni, aztán 2013-ban versenyzem tovább. Nem lesznek elvárásaim, hogy bárki oda tegyen, ahová nem vagyok méltó. Bár, most hogy mondod, jövőre Rióban lesz a vb. Még nem vetettem el a gondolatot a következő olimpiával kapcsolatban: ha ők is úgy akarják, akkor lehetséges. De most a pihenésé a főszerep. És szeretnék egy kicsit örülni, úgy érzem, van minek.
Két londoni bajnok, Szabó Gabriella és Kökény Roland köszöntötte Kamerát (Fotó: Dobos Sándor)
– Te vagy a rangidős a hajóban. Volt benned felelősségérzet a többiek iránt, akik még nem jártak az olimpián?
– Amiben egy kicsit nagyobb szerepem volt, nagyképűség nélkül az az, hogy egy kicsit csapatot kellett formálni. Közös erővel, ők jó alanyok voltak ehhez, de azért oda kellett figyelni. Nem az edzésen, nem a hajtás közben, nem vacsora közben, hanem más alkalmakkor. Nem kell nagy dolgokra gondolni, beiktattunk közös programokat, esti sétákat, őszinte beszélgetéseket. Nem mondom, hogy ez nekik újdonság volt, mert négyesben sem mentek még. Utólag bevallhatom, akár nekik is, hogy azért az utolsó két hétben nekem magabiztos arcot kellett vágnom, de azért a szobában olykor elbizonytalanodtam. Persze magamtól is tartottam, én ülök elöl, mi van, ha én tojok be, milyen ciki lenne, ha az olimpiai bajnok betojik. Nem paráztunk egyébként összességében.
– Az, hogy kiugrottatok, nem borított fel mindent?
– Nem értettem, miért lőtték vissza a rajtot, azért van a rajtgép, hogy ne lehessen kiugrani, nem hinném, hogy bármit is másként csináltunk volna, mint az ausztrálok. Semmi nem történt, három perccel később értünk be. A srácok azt mondják, azt a rajtot jobban kaptuk el, de azt senki sem várta, hogy két hajóval majd mi uraljuk a mezőnyt. Jó versenyt mentünk, nem gondolom, hogy szégyenkeznünk kellene.
– Kati néni szerepe egyértelmű?
– Óriási a szerepe, fantasztikus pedagógus és pszichológus, nem hittem volna. Én vele nagyon jó viszonyban voltam korábban, végignézte a pályafutásomat, abban a klubban volt edző, ahová én 16 évesen kerültem, de együtt sosem dolgoztunk.
– Könnyű volt a módszereit megszokni?
– Az első két hétben, mikor odakerültem, teljesen meg voltam szeppenve, más szemlélettel találkoztam. Rengeteget tanultam a felkészülés alatt, és azt mondom, igen, ez az, ami kellett. Kemény volt, nagyon kemény. Mindenki retteg, fél tőle, de a mellékelt ábra is bizonyítja, csak így lehet. A legfrissebb élményemet is neki köszönhetem: ugyanis a rajt előtt odajött a hajóhoz, letérdelt, adott egy puszit, és azt mondta: „Hajts meg, öreg!” Még soha nem kezdtem könnyes szemmel versenyt, kezem-lábam remegett, annyira elérzékenyültem. Csak mondtam magamban, hogy induljunk el gyorsan, hogy a rajtgépbe állva elmúljon a feszültség. Nagyon nagy élmény volt, nem tudom, direkt csinálta vagy sem, de nagyon feldobott. Azt mondta, ha nem az utolsó 250 lesz a leglassabb, akkor boldog lesz. Remélem, hogy így van, és ő is boldog.
| Kulifai Tamás: kihoztuk a maximumot |
|
A csapat legidősebb tagja után következzék a legfiatalabb. Kulifai Tamás. Ismerve az egészségesen telhetetlen magyar szurkolókat, az arany helyett az ezüst nem mindenkinek elég, főleg, akik nem tudják, hogyan állt össze ez a hajó. Mit tudnál nekik üzenni? Ha nem is meglepetésezüst a miénk, de nem mi voltunk az esélyesek, szóval kihoztuk ebből a helyzetből azt, amit lehet. Ez egy olyan ezüst, aminek örülnünk kell. A hibás rajt nem vágott földhöz benneteket? Csak annyiban, hogy ha másodikra is kiugrunk, akkor kizártak volna minket. Az egy rémálom lett volna. Jobban kellett volna koncentrálni, de annak ellenére a második is jól sikerült, és nagyon jó érzésre mentük a tempónkat. Technikailag nagyon egyben voltunk, és az utolsó 200 méteren tudtunk olyat indulni, ami kellett ahhoz, hogy ne érjenek bennünket utol. Kihajtottuk magunkat a legvégére, nem vagyunk csalódottak. A szerepek hogy oszlanak meg köztetek? Nemcsak a sportszakmai részre gondolok. Zoli a vezérevezős, sokat számít, hogy elöl hogy osztja be az iramot, most tökéletes volt. Nagyon rutinos, nyugtatott minket folyamatosan, biztonságot sugárzott. Dávid a második a hajóban, ő is erőt ad, mert nagyon jól be tud feszülni és le tudja követni Zolit. Én mondom be az indításokat a felénél és a végén, és Danival ketten vagyunk azok, akik tolják a hajót. Nincs olyan, hogy egyedüli felelősség, vagy négyen rontjuk el, vagy négyen csináljuk tökéletesen. Tényleg kemény volt a felkészülés? Tényleg. Ősztől tavaszig kegyetlen kínzótáborokban voltunk, ezt mondhatom. Ez mit jelent? Azt, hogy rengeteget edzettünk, és amíg a többi csoportnak voltak pihenőnapok, nekünk nem. Végtelenségig kihajtottuk magunkat, az utolsó héten pihentünk, és a sok munka, úgy tűnik, meghozta a gyümölcsét. |
