Lehet, hogy hatalmas üzlet a modern kori olimpia, mindenesetre az eszme legyőzhetetlen: két hétig az emberfeletti teljesítmények szegezik tekintetünket a képernyőre, a versenyzők ellenfeleikkel és néha saját magukkal megvívott küzdelmeik.
Habzsolunk ilyenkor mindent, ami elismerésre méltó, legyen szó a magyar csapatról, vagy külföldi versenyzőkről. Megható és tanulságos történetekből (melyek talán a legelvetemültebb forgatókönyvírónak sem jutnának az eszébe) pedig nincs hiány most sem, és nem volt az elmúlt 29 alkalommal sem.
Friss hazai példa Londonból Joó Abigél heroikus küzdelme, a magyar cselgánozó megsérült elődöntőbe jutásért vívott harcban. A vigaszágra került, mindenki megértette volna, ha porcleválása miatt nem vállalja a további versenyzést. Ő azonban nem adta fel, a bronzmeccsig jutott, végül az ötödik helyen végzett. Nem ő az első sportoló a játékok történetében, akit sérülése ellenére folytatta a versenyt. Az egyik leghíresebb eset Shun Fujimotoé. A japán tornászt 1976-ban Montrealban törött térdkalácsa sem tudta megakadályozni abban, hogy csapatát aranyéremhez segítse.
Takács Károly elveszítette a jobb kezét – ballal nyert két olimpiát (Fotó: wikipedia)
Magyar a főszereplője a sportlövészet egyik legmagasztosabb esetének. Takács Károly kiváló lövő volt, azonban 1938-ban elvesztette jobb kézfejét egy gránátbalesetben. A sportoló nem adta fel, megtanult lőni bal kézzel, 1948-ban és 1952-ben is megnyerte az olimpiát gyorstüzelő pisztoly (30 m) versenyszámban.
Míg szívvel-lélekkel szorítunk a művégtagokkal futó Oscar Pistoriusnak felidéznénk egy másik atlétát, több mint száz évvel ezelőttről. Ray Ewry 1900 és 1908 között 10 olimpiai aranyérmet szerzett (ebből kettőt az 1906-os nem hivatalos athéni olimpián). Önmagában is tiszteletre méltó eredmény, de tegyük hozzá azt is, hogy a sportolót 5 éves korában gyermekbénulás támadta meg.
Túlélte, de tolókocsiba kényszerült, és úgy nézett ki, hogy egész életében nem fog tudni felállni belőle. Kitartó munkával, rendszeres edzésekkel sikerült felépülnie, 20 éves korára újra megtanult járni. Nem érte be ennyivel: az 1900-as olimipára már az amerikai atlétikai csapat tagjaként utazott ki. Három számban is nyert: helyből magasugrásban, helyből távolugrásban és hármasugrásban is, és ruganyossága miatt kiérdemelte a Gumiember becenevet.
Ray Ewry, aki a tolkókocsiból kiszállva nyert tíz olimpiai aranyat (Fotó: sikids.com)
Hihetetlen, de igaz, a modern kori olimpiai játékok első tenisztornájának győztese merő véletlenségből indult, mondhatjuk úgy is, „csak beugrott” a versenyre. Az ír politikus John Boland egy barátját ment meglátogatni Athénbe, aki a szervezőbizottság tagja volt és benevezte őt a férfi egyes viadalára. Boland pedig megnyerte, ha már így alakult. Sőt, kedvet kapott a további játékra, egyik korábbi ellenfelével indult párosban is, ezek után talán nem meglepő, hogy ott is diadalmaskodott.
Az egyik legbájosabb történet 1928-ban, Amsterdamban játszódott. Főszereplője Henry Pearce ausztrál evezős volt. Éppen féltvánál járt a negyeddöntőben, mikor egy kacsacsalád keresztezte az útját. A jólelkű sportoló nem akarta szétszakítani a famíliát, inkább megállt, hogy átkellhesssenek. Tettének rövid távon meg is lett a böjtje: egy francia versenyző megelőzte. Pearcenek azonban sikerült visszakerülnie az élre, majd később a döntőben megszereznie az aranyérmet is.
