Annamarinak hívják azt a lányt, akivel a magyar-kínai vízilabdameccs után beszélgettem. Annyira kedvesen fogta a magyar zászlót a kezében, hogy nem mehettem csak el úgy mellette. A beszélgetés alatt fel is töltődtem.
– Lassan két éve élek itt Londonban, azóta minden barátommal arra készültünk, hogy elkezdődjön az olimpia. Én ma jutottam ki először eseményre, a lányok vízilabdameccsére. Fantasztikus volt, kiszurkoltuk” – mondta érdeklődésemre. „Tegnap pedig lent voltunk a szurkolói klubban Észak-Londonban, ahol megjelentek a kézis fiúk és a két érmes dzsúdósunk. Nagyon jó volt velük találkozni, nagyon aranyosak voltak, lehetett képeket készíteni. Este mindig buli van a klubban, magyar ételek, magyar italok, rengeteg ember. Én már 27 órája vagyok ébren, csak azért, hogy lássam a lányokat, így munka előtt, munka után. Csak erről szól most az életünk”.
Már a kézilabdázók aláírásai is ott vannak a magyar zászlón (Fotó: Dobos Sándor)
Mivel foglalkozol?
Egy szálloda bárjában dolgozom, azt koordinálom.
Miért jöttél ki?
Miért? Hát, változtatni az életemen. Amit szerettem volna otthon csinálni, azt nem engedték. Két főiskolát végeztem, idegenforgalmi és szálloda szakon. Nem kaptam lehetőséget otthon. London mindig is egy nagy szerelem volt nekem, és itt tárt karokkal vártak.
Sok magyar él Londonban, ki ilyen, ki olyan. Szeretsz velük lenni?
Ez egy sarkalatos kérdés, nekem szerencsém van, mert csak olyan magyarokat ismertem meg, akikkel összejárunk, akikkel összetartunk. De nemcsak magyar barátaim vannak, a hotelben van angol, lengyel, ecuadori, perui, etióp kolléganőm, vegyes a társaság. Szeretek itt élni, nekem csak jó tapasztalataim vannak.
Mi a további program?
Körbenézek, próbáltunk variációkat kitalálni arra, hogyan lehetne Gyurta Dani döntőjét megnézni, van olyan szurkolótársam, aki ráírta a pólója hátuljára, hogy „Jegyet szeretnék vásárolni!”, és sétál a parkban körbe-körbe. Egyelőre még nem járt sikerrel, azt hiszem, semmi esély. Nem fogok lefeküdni, már csak az úszás miatt sem, már átestem a holtponton. Holnap szabadnapos vagyok, a kézire nincs jegyem, próbálkozom, hátha, még a kajak-kenu esélyes a későbbiekben. Szurkolunk mindenhol.
Egyébként is nagy sportrajongó vagy?
Igen, nagy focidrukker egyébként.
Itt aztán el lehetsz kényeztetve.
Igen, de az én szívem csak egy csapatért fáj folyamatosan, ez az Újpest. Amióta itt élek, még egyetlen Fradi-Újpest meccset sem hagytam ki, amint meg tudom, mikor lesz, már meg is veszem a repülőjegyet, hogy ott legyek. Soha nem hagyom ki.
Mit jósolsz az Újpestnek, nem jól indult?
Igen, kikaptunk Diósgyőrben,tíz emberrel játszottunk a kiállítás miatt. Szerintem szakmailag jó az irány, nem olyan rég állt össze a csapat, látok a játékban pozitívumot.
Nagy szakértő lehetsz.
Tényleg, látok benne taktikát, fantáziát. Eddig elképzelés nélkül lődöztük a labdákat, össze-vissza szaladgáltak a fiúk a pályán. Bizakodó vagyok. Mindig azt szoktam mondani, rossz a magyar foci, el kell ismerni, hogy sehol sem vagyunk, de mégiscsak a miénk. Ez egy örök szerelem. De minden magyar csapatnak és sportolónak drukkolok, akárhol is járnak.
Mit gondolsz a magyar éremesélyekről itt Londonban?
Optimista vagyok, legyen nyolc arany.
Hát, legyen!
