A Hajós Alfréd Uszoda hétfőn is megtelt, elvégre a magyar férfi-vízilabdaválogatott játszott – ezúttal az olaszokkal. Most nem ment olyan jól a srácoknak.
Ahogyan Szécsi Zoltán, a válogatott háromszoros olimpiai bajnok kapusa mondta a Sport24-nek, nem állt össze a védekezés, ráadásul ez nem először fordult elő a srácokkal.
A szépszámú nézősereg mellett a szakma is képviselte magát a lelátón. Az olaszok elleni meccs előtt beszéltünk Kemény Ferenccel, a válogatott szövetségi kapitányának édesapjával.
Fecsó bá, aki a magyar férfivízilabda talán legnagyobb utánpótlás-nevelő szakembere, ezúttal sem hazudtolta meg magát megnyilatkozásaival.
Újra lehet meccset nézni, nincs is ennél jobb, nem igaz?
Bitang jó érzésekkel jöttem, mert el lehetett jönni otthonról, és ettől már jól érzi magát az ember. Persze itt sok mindenre kiterjed a figyelmem, leginkább a játékra, elsősorban a mieink játékára. Amit eddig láttam, az mindenféle megközelítésből pozitív. A produktum minden gyereknél biztató.
Épp az ausztrál-spanyol meccs után vagyunk, meglepte az ausztrálok játéka? Elég jól nyomják…
Nem, hogy jól nyomják, hanem épp arról beszéltem itt a barátaimmal, milyen magas szintre fejlődött nemzetközi szinten a sportág. Ezek az ausztrálok úszóversenyt nyernének 50 méteren, és olyan őserő tombol bennük, hogy a Balaton-átúszást is simán nyernék. Nincs két méter alatti közöttük, teljesen ki vannak dolgozva, mint a súlyemelők. De nemcsak ők, hanem az egész nemzetközi mezőny ilyen.
Tartjuk velük a lépést?
Hát, nagyon remélem.
Egyszer egy utánpótlás világversenyen elért 9. hely után egy interjúban azt mondta, a balkániak, a déliek korábban érnek. Ők már tizenhat évesen szőrösek, a hangjuk olyan, mint egy barnamedvéé, s már a harmadik nőjüket fogyasztják, miközben a magyar gyerekek húsz-huszonegy évesen lesznek férfiak.
Kétségtelen, hogy bizonyos értelemben genetikailag determináltak vagyunk, mint ahogy az ausztrálok vagy a szerbek is. A nagy számok törvénye alapján pedig sokkal nagyobb tömegből válogathatnak fiatalokat a nálunk népesebb államokban. Ettől függetlenül azért olyan nagyon nem állunk rosszul…
Mit lát a fián, Dénesen. Nyugodt, feszült, olyan, mint az előző három sikeres olimpia előtt?
A tribünről az látszik, hogy a munkáját nyugodtan, higgadtan, felkészülten végzi, mint mindig. Ritkán beszélünk.
Előfordul még, hogy Öntől kér tanácsot?
Ez legutóbb akkor fordult elő, amikor angolórán kiküldték a teremből a gimnáziumban, mert valamit nem csinált meg. Mellesleg aztán jelesre érettségizett.
És jelesre fog ez az új válogatott is? Hárman is első olimpiájukra készülnek. Mit gondol a londoni olimpiai csapatról?
Az az általános vélemény, hogy bárki is állította volna össze a magyar válogatottat, nehéz lett volna máshogyan tennie. Én viszont azt mondom, hogy joggal érez 30 másik magyar vízilabdázó legbelül olyat, hogy „nekem is ott lenne a helyem”. És ez nagyon helyes, hogy így érez, törekedjen is arra, hogy odakerüljön. Most ez A tizenhárom.
Figyelemmel kíséri a női válogatottat?
Amikor kijönnek, és amikor bemennek a vízbe…
Más tészta.
Más játék. Aranyosak. Egyébként nem is lehet összehasonlítani a fiúk játékával, már csak azért sem, mert a nemzetközi szövetségnek „hála”, eltérő néhány szabály a női és férfi vízilabdában.
Ettől függetlenül nem rossz a magyar válogatott.
Nem ám, megítélésem szerint megnyerik az olimpiát. A lány vízilabda olyan, mint a lányok általában. Bármikor bármire képesek. No, és nagyon nagyon jó az edzőjük. Nálam tanult.
