Zidane, aki jobbá tette a csapattársait (Fotó: AFP)
A Zizou becenévre hallgató egykori játékmester szülei Algériából emigráltak Franciaországba 1953-ban azelőtt, hogy kitört volna az algír háború. Az első éveket Párizsban töltötték, majd a hatvanas években átköltöztek Marseille-be, Zinedine Zidane pedig a kikötővárosban látta meg a napvilágot 1972. június 23-án.
Zidane ötévesen kezdett el focizni, olyan legendák voltak a példaképei, mint Blaz Sliskovic, Enzo Francescoli és Jean-Pierra Papin – volt ízlése, szó se róla. Tíz esztendős volt, amikor a US Saint-Henri kötelékein belül komolyabban elkezdett foglalkozni a labdarúgással, majd egy kis kitérővel Cannes-ban kötött ki. Az európai filmezés egyik fővárosában lett profi futballista, 1989. május 18-án, 17 esztendősen debütált az élvonalban egy Nantes elleni bajnokin. Úgy tűnik szeretett a Nantes ellen játszani, ugyanis ’91-ben ellenük szerezte meg első gólját a felnőttek közt. Első teljes szezonjában UEFA-kupaindulást érő negyedik helyhez segítette a Cannes-t, így nem csoda, hogy lecsapott rá a Bordeaux. A Girondins csapatánál négy idényt töltött, Intertotó-kupát nyert és UEFA-kupadöntőt játszott ez idő alatt a gárdával, a középpályán pedig olyan csapattársai voltak, mint Bixente Lizarazu és Christophe Dugarry.
1996-ban a patinás Juventus szerződtette 3,2 millió fontért, kétszer bajnokságot, egyszer-egyszer pedig olasz Szuperkupát, európai Szuperkupát, Világkupát és Intertotó-kupát nyert a torinóiakkal, kétszer pedig megválasztották a Serie A legjobb külföldi játékosának. Az örömbe ugyanakkor némi üröm is vegyült, ugyanis a Zebrák kétszer is elbuktak Zidane-al a Bajnokok Ligájában, előbb a Borussia Dortmund, majd a Real Madrid babrált ki Olaszország büszkeségével a döntőben.
2001-ben világrekord összegért lett a Real Madrid játékosa, a blancók 150 milliárd lírát (nagyjából 75 millió eurót) csengettek ki érte, négy évre írt alá a spanyol fővárosba. 2002-ben egyből megszolgálta a vételárát, ugyanis a gyengébbik lábával ragasztott emlékezetes kapásgólt a Bayer Leverkusen kapujába a BL-döntőben, ráadásul ez lett a győztes találat.
Az említett gól több szemszögből is:
A Bajnokok Ligája elsőség mellett bajnoki címet, spanyol Király Kupát (kétszer), spanyol Szuperkupát, európai Szuperkupát és Világkupát is nyert a királyi gárdával. Az utolsó szezonjában ugyan egyetlen trófeát sem szerzett a Galaktikusoknak becézett együttes, azonban Zidane elkönyvelhetett egy egyéni rekordot, ugyanis 2006 januárjában megszerezte karrierje első mesterhármasát a Sevilla elleni 4-2 alkalmával. Utolsó madridi színekben lejátszott meccsén stílszerűen betalált a Villarreal elleni 3-3-al záruló meccsen.
Zidane a válogatottal is mindent elért, amit csak el lehetett, 1998-ban a hazai rendezésű világbajnokságon a favorit Brazíliát legyőzve ülhetett fel a gall csapat a világ trónjára, Zizou kettőt vállalt magára csapata három góljából a fináléban. Amúgy egy különleges dolgot is végrehajtott a játékmester azon a mundialon, amikor ugyanis a második csoportmeccsen kiállították Szaúd-Arábia ellen, akkor ő lett minden idők első francia játékosa, aki piros lapot kapott egy vb-döntőben.
2000-ben Európa-bajnokságot nyert a Les Bleus-szel (1996-ból volt már egy Eb-bronza), azonban négy évvel később leszerepelt az együttes a kontinenstornán, Zidane pedig visszavonult a válogatottól.
Egy összeállítás Zidane megmozdulásaiból:
Miután a 2006-os vb-selejtezőben szörnyen teljesítettek a franciák, Zidane és több nagyágyú (Lizarazu, Marcel Desailly, Claude Makélélé és Liliam Thuram) is visszatértek a nemzeti együtteshez, amellyel végül az első helyen jutottak ki a németországi versenyre. Franciaország egészen a döntőig menetelt, Zidane pedig profi karrierje utolsó meccsén (már korábban bejelentette, hogy a vb után visszavonul) rögvest a hetedik percben bevette az olaszok kapuját, ezzel a történelem során mindössze a negyedik játékos lett, aki két különböző fináléban betalált – korábban ez csak Pelének, Paul Breitnernek és Vavának sikerült.
A mennybe mehetett volna, azonban a találkozó negatív hőse lett. A rendes játékidő 1-1-el zárult, így következhetett a hosszabbítás, melynek 110. percében Zidanet piros lappal lezavarták a pályáról, miután az őt provokáló Marco Materazzit mellen fejelte. A többi már történelem, Itália büntetőkkel lett világbajnok.
Csúnya lezárása volt ez egy páratlan karriernek…
Az ominózus fejes:
Visszavonulása után a Real Madrid kötelékében maradt, több posztot is betöltött, mielőtt 2011 júliusában kinevezték sportigazgatónak. Azóta is ezt a feladatkört látja el.
