Juan Manuel Fangio 1911. június 24-én született Argentína Balcarce nevű településén olasz bevándorlók gyermekeként. A húszas éveiben kezdett el autóversenyezni, eleinte egy maga által megújított Ford A-modellel, majd Chevrolettel állt rajthoz az argentin bajnokságban. 1948-ban a dél-amerikai ország automobil szövetségének segítségével, na meg a kormány támogatásával már Európában indult futamokon.
1950-ben ő is ott volt a mezőnyben a Formula 1 újraindulásakor, az első futamon, Silverstone-ban pedig a dobogóra állhatott az Alfa Romeo színeiben, harmadik lett – csapattársa, Giuseppe Farina nyert. Rá egy bő hétre jött el Fangio ideje, a világbajnokság második versenyén Monacóban már nem lehetett tőle elvenni a győzelmet.
1950. május 21-én az argentin rajt-cél győzelmet aratott a százkörös versenyen, melyen a pilótáknak összesen 381,1 kilométert kellett megtenniük. Fangio olyan jól ment, hogy a második helyen befutó Alberto Ascari egy kört kapott tőle, míg a harmadik Louis Chiron már kettőt. A futamot egyébként mindössze hatan fejezték be, többen már az első körben kiestek egy hatalmas baleset következtében.
Az 1950-es Monacói Nagydíj rövid összefoglalója:
Ugyan Fangio már mondhatni idősen került be a száguldó cirkusz világába, azért így is letette ott a névjegyét, ugyanis az 1950-es monacói sikert még 23 futamelsőség követte pályafutása során, összességében pedig ötször nyerte meg a világbajnokságot (1951, 1954, 1955, 1956, 1957). Ez rekord volt 46 éven át, Michael Schumacher döntötte meg a rekordot 2003-ban, ő jelenleg hétnél jár. Egye mutatóban még mindig ő az első, 47,06 százalékos győzelmi mutatóját még csak megközelíteni sem tudta nagyon senki, Alberto Ascari 40,63-al a második e téren.
Az argentin 1958-ban hagyta ott a Forma-1-et, utoljára a Francia Nagydíjon indult. Maseratija rosszul volt beállítva, így félő volt, hogy utolsó versenyén lekörözik. A vezető Mike Hawthorn azonban tisztelete jeléül a célvonalhoz közeledve lassított, így Fangio negyedikként, de körhátrány nélkül ért célba. Ilyen-olyan versenyeken a későbbiekben is elindult. Február 23-án épp Kubában állt rajthoz, majd helyi felkelők elrabolták, de később szabadon engedték. Elrablóival később jó viszonyt ápolt. Erről az eseményről még film is készült 1999-ben.
Fangio 1974-ben lett a Mercedes-Benz argentínai kirendeltségének az elnöke, 13 évvel később pedig örökös tiszteletbeli elnök lett. 1995. július 17-én hunyt el Buenos Airesben, 84 esztendős volt.
A Maestro becenévre hallgató argentin versenyző természetesen bekerült a Forma-1 legnagyobb alakjait felvonultató Hírességek Csarnokának. Máig a sportág történetének egyik legjobb versenyzőjének tartják, sok mai klasszis még mindig hozzá hasonlítja az eredményét, pedig azóta történt egy s más a száguldó cirkuszon belül.
