Az Opel Antarát persze nem kifejezetten forró aszfaltra tervezték – nem is a hõmérséklettel volt a baj, hiszen a Dakaron volt melegebb harminc foknál, hanem a talajtípussal –, ám egy ilyen bemutatót vétek lett volna kihagyni, hiszen remek alkalom a sportág népszerûsítésére.
„A Dakar-rali rajtceremóniája során és célba érkezéskor volt részünk legutóbb ilyen ünneplésben, de magyar szurkolók elõtt nyilván egészen más az élmény, sokkal nagyobb – mondta Szalay Balázs. – Furcsa volt, hogy bár a belvárosban autóztunk, nem kellett figyelni a sebességkorlátozásra, se a lámpákra, s bár meg sem közelítettem Jenson Button kétszázhatvanas tempóját, azért odaléptem a gázra. Az autónk végsebessége aszfalton 210 kilométer per óra, de a hatalmas embertömegben csak száznyolcvanig volt bátorságom felgyorsítani. Ez is látványos volt, azt hiszem, és hangos, ami azért fontos, mert azt szeretik a nézõk.”
A túraautó-világbajnokság e hétvégi, mogyoródi futamára készülve egy kör erejéig Michelisz Norbert is beült az Antarába…
…és egy darabban visszavitte a gazdájának.
„Nem mentem olyan nagyon gyorsan, szerintem második fokozatba sem kapcsoltam fel, de így is hatalmas élmény volt. Egész más, mint az én versenyautóm, sokkal magasabban ültem, másképp kellett elindulni, másképp kanyarodni. Ehhez hasonló autót még sohasem vezettem, egyszer szívesen kipróbálnám terepen is…” – mondta Michelisz.
