A magyar vízilabda ikonikus alakja Budapesten született 1934-ben. A GD Hajógyárban és a Vasas Hajógyárban vízilabdázott, de karrierjét nem pólósként kezdte, csak egy motorbaleset után váltott át az úszásról. A válogatottat mindössze 1955 és1956 között erősítette.
Egy interjúban elmondta, hogy a margitszigeti uszodában járt, amikor meglátta az olimpiai bajnokok márványtábláját. Ekkor határozta el, hogy egyszer az ő neve is felkerül a táblára.
A melbourne-i olimpián, 1956-ban aranyérmet nyert a magyar csapat tagjaként, és az ő nevével fonódott össze a híres “melbourne-i vérfürdő” is: az elődöntőben a szovjetek ellen szállt medencébe a magyar csapat – egy hónappal az ’56-os forradalom leverése után -, de 4-0-s vezetésünknél a szovjetekben valami elszakadt.
Az indulatok miatt az ellenfél centere, Prokopov arcon ütötte Zádort, akinek felszakadt a bőre a szeme alatt. Miután kikászálódott a medencéből a tribünön helyet foglaló szurkolók majdnem nekitámadtak a szovjeteknek, így a mérkőzést nem is lehetett befejezni. Az ellenfél pólósait a rendőrök menekítették ki a medencéből.
Az olimpia után Zádor már nem jött haza, Amerikában telepedett le, egészen pontosan Lindenben, ahol gyerekeket tanított úszni. A Népszabadság információi szerint a halál egy foglalkozás után érte: rosszul lett, de már nem tudták megmenteni az életét.
Az 1956-os olimpia magyar-szovjet meccséről több dokumentumfilm is készült. A szabadság vihara (Freedom”s fury) megtekinthető több részletben a Youtube-on is, ennek első része, 8 perctől beszél Zádor Ervin:
