Ahogy múlt héten beszámoltunk róla, a kilenc évvel ezelőtt szörnyű baleset miatt egyik karját kis híján elvesztő fiatalember 50 nap alatt szeretne 50 maratoni távot lefutni – Csepeltől Londonig. Arra voltunk kíváncsiak, hogy miért vállalkozik ilyen elképesztő teljesítményre Varga Norman.
– A baleset előtt is sportoltam, de akkor még nem ilyen tudatosan, akkor még mentek a bulik. A hosszú felépülés és az ezalatt folytatott elmélkedés segítségével jutottam végül oda, hogy változtatni szeretnék. Nekem volt egy múltam. Ebből 180 fokos fordulattal újrakezdtem mindent. Nehéz volt, de ez a trauma olyan lökést adott, olyan akaraterő kellett ahhoz, hogy ezen átlendüljek, hogy most már sokkal könnyebb bármibe belefognom.
– A mostani fiataloknak is kell egy lökés?
– Abszolút. Csak nagyon nehéz. Én annak a híve vagyok, hogy tapasztalat útján lehet minden tudást megszerezni. Én is kinevettem másokat, akik megpróbálták nekem megmagyarázni, hogy ne dohányozzak, ne igyak, tanuljak. Ezeket az általános dolgokat. Nem fogtam fel és én is a saját káromon tapasztalva szereztem meg a tudást. Valami ilyen téren szeretnék elindulni, olyan szemléletformálást szeretnék elérni, ami új eszközöket vet be. Nem elég a plakáton kiírni, hogy ne dohányozz kisfiam, hanem valami komolyabb és célravezetőbb kezdeményezéseket akarok elindítani. Szeretném, ha a példmából merítenének erőt a fiatalok.
Így készül Varga Norman
– Úgy gondolod, hogy a mostani kezdeményezésed – 50 nap alatt 50 maratoni – elegendő ösztönző erő lehet? Ezzel meg tudod szólítani a fiatalokat?
– Remélem! Mindig felhívom a figyelmet arra, hogy ez a futás nem rólam, hanem mindenkiről szól. Nem azért futok, mert hősködni akarok, hanem hogy minél szélesebb körben tudjam terjeszteni a számomra fontos dolgokat. Mindenkit arra biztatok, hogy csatlakozzon hozzám rövidebb-hosszabb szakaszokra. Ha valaki a falu elején becsatlakozik, és a végén kiszáll, az is megérte, mert együtt voltunk. Nem azt mondom, hogy 500 méter futástól egészségesebb lesz valaki, de részesévé válik ennek az összefogásnak, és talán ez elég ahhoz, hogy elültessem a fejében a gondolatot a változtatásra.
– Honnan ez a rendkívüli elhivatottság?
– Ilyen fajta beállítottságú ember vagyok, mindig is ilyen nagyszabású terveken törtem az agyamat. Nekem ez az életem, én ebben találom meg az örömömet. Szeretnék példamutató lenni, hogy a nevem ilyen nemes ügyek mellett égjen be a köztudatba.
