A hokielitet jelentő A csoportba való visszatérésre a magyar csapat esélyei a szlovének, majd az osztrákok elleni vereség után elúsztak. A szombati játéknapon két célért is küzdhetnek a fúk: egyrészt a torna előtt hatalmas bravúrként emlegetett bronzéremért, másrészt a pozitív mérlegért.
Ha nyerni tudnak az angolok ellen, akkor 5 meccsből 3-at hoztak, és győztesen búcsúzhatnak a tornától. Az osztrákok elleni vereség után, és pihenőnapon megkérdezett játékosok és a szakmai stáb is erre hajt.
Elképzelhető egy olyan forgatókönyv is, ha esetleg nem sikerül legyőzni az angolokat, hogy ennek ellenére összejöjjön a harmadik hely. Ehhez az kell, hogy a Nagy-Britannia elleni mérkőzésünk előtt játszott Japán-Ukrajna összecsapáson kikapjanak a japánok, akik most 5 ponttal állnak a 6 pontos magyar válogatott mögött.
Az ukránoknak egyedül a britek ellen sikerült pontot szerezniük, mivel csak hosszabbításban szenvedtek vereséget (ilyenkor elosztják a sima győzelemért járó 3 pontot, 2-t kap a nyertes, 1-et a vesztes). Eközött a két csapat közt dől el, hogy ki esik egy szinttel lejjebb, azaz játszik jövőre továbbra is a divízió I-ben, csak az „alsó háznak” minősülő B csoportban.
Ha az ukránok nyernek, akkor a britek az „életben maradásért” fognak küzdeni, ha a japánok, akkor a magyaroknak kell a győzelem a bronzéremhez.
Az angolok ellen egyébként kifejezetten jó az eddigi vb-mérlegünk: négy győzelem, egy vereség. Ráadásul kétszer épp Ljubljanában arattunk sikert felettük.
