Sport

A britek az életükért harcoltak, a magyarok tét nélkül

Keserédesen zárult a ljubljanai divízió I-es jégkorong-világbajnokság a magyar csapat számára: nem sikerült legyőzni a briteket, de legalább megvan a bronzérem.

A meccs első harmadában nem kifejezetten az eredményért, inkább a csapat 25-öséért, Magosi Bálintért aggódhattunk. Egy palánkra lökés után maradt lent a jégen, és csak segítséggel tudta elhagyni a pályát: „Javarészt az én hibám volt, mert kicsúszott a korcsolyám. Pont el akartam kanyarodni a másik irányba, jobbra akartam menni, aztán hirtelen meggondoltam magam, és balra, ekkor lökött meg a hátvédjük. Nem tudtam felemelni a kezem, és lefejeltem a palánkot. Kicsit elszédültem, letámogattak a jégről, de a harmad szünetének a végére már helyrerázódtam” – idézte fel az esetet Magosi Bálint a Sport24-nek.. „Most már teljesen jól vagyok, akár holnap már bevethető lennék.”

“Nagyon profi és rendes volt a srác, aki meglökött, mert bejött bocsánatot kérni – tette hozzá a játékos, aki a második harmadban már vissza is tért a pályára. „Kicsit rossz a szánk íze, hogy az utolsó meccset nem nyertük meg. A britek a kiesés ellen küzdöttek, mi is nyerni akartunk mindenféleképpen, mert a csodálatos szurkolótáborunk megérdemelte volna, de sajnos nem jött össze „ – zárta összegzését Magó.

„Nehéz volt ez az utolsó mérkőzés, mi tudtuk, hogy bronzérmesek lettek, a britek az „életükért harcoltak”. Nem tudtuk a saját játékunkat játszani, nem voltunk elég jók a győzelemhez” – összegzett a meccs után Kevin Primeau szövetségi kapitány.

Vas Márton, az első magyar gól szerzője a vereség okait kereste: „Öt gólt kaptunk ezen a mérkőzésen, sokkal jobban kellett volna védekeznünk. Nagyon sok hibánk volt az egész pályán, és ezért több gól tudtak lőni. Kicsit okosabban, fegyelmezettebben, jobban odafigyelve kellett volna ezt a mérkőzést „végigtekernünk”, és akkor nem lett volna gond. Örülünk a bronzéremnek, csak nem így szerettük volna megszerezni, de ez nem vesz el belőle semmit.”

Ahogy Primeau is megjegyezte a Sport24-nek, ha az első három meccset veszítik el, és az utolsó kettőn elért győzelemmel, akkor örömünnep lett volna. Néha sokat számít a sorrend.

Pálfi Rita (Ljubljana)

Ajánlott videó

Olvasói sztorik