Mindent, vagy semmit? Ez volt a nagy kérdés Székesfehérváron a mérkőzés előtt, hiszenez a párharc döntött a kiesésről, illetve a bennmaradásról. Mindkét válogatott azonos pontszámmal várta a záró hatvan percet, így igazi ki-ki meccset láthattak a kilátogatók. Az előző összecsapáson eldőlt az aranyérem sorsa is, itt a fehérorosz válogatott szoros találkozón 6-5-re legyőzte Kazahsztán válogatottját, így veretlenül nyerte a sorozatot.
Nem mondhatni, hogy jól kezdtünk volna, mivel miután mi kihagytunk egy emberelőnyt rögtön a második percben, a lengyelek viszont a 9. percben kihasználták az elsőt Patryk Malicki révén. Még jóformán fel sem ocsúdtak a magyar fiúk megkapták az újabb találatot, ezúttal Sebastian Pawlikowski közelről vette be Ágoston Olivér ketrecét. Szerencsére Nagy Krisztián aránylag gyorsan szépítet, így felcsillanta a remény, hogy még ebben a harmadban akár egyenlíthetünk is. Ez ugyan nem jött össze, de sokkal összeszedettebben játszottunk, mint előtte. Gól ugyan született, méghozzá tizenhat másodperc elteltével, de ezt a lengyelek ütötték. Jóformán a második korongérintésből talált be Filip Wielkiewicz. Aztán sokáig azt hittük ezen a meccsen már nem igazán lesz keresnivalónk, igaz a harmad utolsó öt percében begyújtottuk a rakétákat, de a helyzetek rendre kimaradtak.
Majd a 39. percben Vincze Péter végre megtörte a jeget, és közelebb férkőztünk ellenfelünkhöz. Ahogy arra számítani lehetett iszonyatosan nehéz húsz perc várt csapatunkra. Változott a játékunk, többet kezdeményeztünk, de a helyzetek értékesítése már komoly gondokat okozott. Ráadásul a saját harmadunkban több alkalommal is eladtuk a korongot, amelyet egy, az egybe vittek rá Ágostonra.
Az 50. perc végül meghozta a várva várt egyenlítést, igaz ehhez kellett David Zaboltny segítsége is, mivel a lengyel hálóőr elég tisztességesen benézte Hamvai Szilád rövid sarokra ütött lövését. Ez volt az a pillanat, amikor rádöbbent a csapat, hogy ennek a kapusnak bizony lehet lőni! Innentől kezdve aztán egymást érték a magyar löketek, csupán annak köszönhette Zaboltny, hogy megúszta gól nélkül a rendes játékidőt, hogy az irányzékokkal bajban voltak a mieink. Az más lapra tartozik, hogy az utolsó percben ismét „sikerült” elhagynunk egy korongot, erre rácsapott Malicki, és bizony Ágoston gyorsaságán, és hidegvérén múlott, hogy nem lőtte be. Jöhetett ezután a túlórázás, ahol megint csak a helyzetekig jutottak a felek. Így aztán fokozódott az izgalom, mert már csak a szétlövés volt hátra, amely jelen állásban nem biztos, hogy hiányzott a csapatoknak.
Pattanásig feszültek az idegek, és bizony a magyar csapatból Nagy Krisztián, Sebők Balázs, és Vincze Péter kihagyta. A lengyeleknél Wielkiewicz nem talált be, viszont a jól összpontosító Mateusz Sordon belőtte, és ezzel benntartotta csapatát a Divízió I-ben, mi, pedig búcsúztunk.
Jegyzőkönyv:
Magyarország – Lengyelország 3-4 (1-2, 1-1, 1-0, 0-0, 0-1) -szétlövéssel
Székesfehérvár, 500 néző,
Vezette: Bokal (amerikai), Lazzeri (olasz), Riisom-Birker (dán)
Magyarország: Ágoston – Szaller, Korbuly, Kocsis F., Vincze 1, Ritó – Arany, Pados, Schmál Sebők (1), Nagy K. 1 (1) – Kiss A., Reiter A., Dósa K. (2), Gágyor (1), Könczei – Léránt, Bata, Majoross, Hamvai 1 (1), Fliszár
Szövetségi kapitány: Eric Thurston.
Lengyelország: Zabolitny – Giminski, Puch, Wielkiewicz 1, Olchawski, Bettahar (1) – Tomasik, Nowotarski, Kaczmarek, Mielniczek, Stypula – Kostek (1), Sordon 1, Malicki 1, Wisniewski, Stopinski – Trawczinski, Gazda, Wasinski (1), Pawlikowski 1, Soltys
Szövetségi kapitány: Andrzej Masewicz
Kiállítások: 4 illetve 12 perc
A világbajnokság végeredménye:
- Fehéroroszország
- Kazahsztán
- Ausztria
- Ukrajna
- Lengyelország
- Magyarország
