Ahogyan arról beszámoltunk, az MKB Veszprém 27-26-ra legyőzte a Pick Szegedet a férfi kézilabda Magyar Kupa döntőjében.
Az élő, szöveges közvetítésünkből is kiderült, hogy a mérkőzés hallatlanul izgalmasra sikeredett, és a végjátékban bizonyos esetekben véleményes döntéseket hoztak a játékvezetők, a Kékes testvérek.
A főszereplők közül is többen kiemelték mindezt, de az biztos, hogy a Pick Szeged és az MKB Veszprém a magyar bajnokságban még sok kellemes órát okoz majd nekünk az elkövetkezőkben, egymásnak pedig kellemetlen pillanatokat.
A főszereplőket kérdeztük a nagyszerű mérkőzés után.
Előbb nézzük meg a Sportklub meccsösszefoglalóját:
Marko Vujin, a döntő legeredményesebb veszprémi játékosa:
„Az egyik legszorosabb meccs, amit itt játszottam Magyarországon, nehéz volt játszani a szegediek ellen. Álmosan kezdtünk, 15 percig nem volt rendben a gépezet. A második félidőre összeszedtük magunkat, és a végén nyertünk, csak gratulálni tudok a csapattársaimnak. Fáradtak voltunk, de tudtuk, hogy muszáj megnyerni a kupát, nagyon akartuk, és ez így lesz a bajnoki címmel is.”
Mocsai Lajos, a Veszprém vezetőedzője:
„A meccsek előtt nem szoktam panaszkodni, hét közben sem szoktam elmondani azt, ami negatívum, de a valóság. Ezen a héten öt játékosom sérült volt, így közös edzést nem tudtunk tartani. Az első közös felkészülés és téthelyzet a Tatabánya elleni meccs volt. Számomra így dupla öröm, hogy nyertünk. Pár éve Balatonfüreden hetesekkel győztünk, az még szorosabb volt, mint ez a meccs. A komplett keretünkből kérdőjeles volt Császár játéka, az elődöntőben 10 percig játszott és irányító nélkül küszködtük végig azt a mérkőzést. Iváncsik Tamás és Ilyés Ferenc személyét és tengelyét bizony, megérezzük. Nagyon boldog vagyok, hiszen nehéz év van mögöttünk, örülök, hogy a csapat ilyen morállal küzd. Ha a második félidő harmadik harmadában két ziccert belövünk, hamarabb eldől volna a meccs.”
Laluska Balázs, a Veszprém játékosa:
„Ősszel is fantasztikus meccset játszottunk a Szegeddel. Két győztest lehetett volna hirdetni ma, a szegediek megérdemelték volna a sikert. Nagyon kellett a legvégén a koncentrációnk. Mindkét csapat jobban játszik hazai közönség előtt, de itt a lelátó két oldala két különböző csapatnak szurkolt. A pályán mindenki idegrohamot kapott, de a meccs nagyon jó hangulatban zajlott. A közönség hálás is volt. Ezek után bravúr lenne, ha a bajnoki döntőt három meccs alatt befejeznénk.”
Ancsin Gábor, a vesztes Szeged átlövője:
„Nagyon csalódott vagyok, az utolsó tíz percben volt 5-6 labda, amit nem használtunk ki. Ebben én is benne voltam. Még sok más tényezőt lehetne említeni, de ez nem ránk tartozik. Benne volt a meccsben, hogy nyerünk, de nem sikerült. A meccs előtt a mester tüzelt minket, a félidőben technikai, taktikai utasításokkal nyugtatott minket, a végén pedig azt monda, büszke ránk.”
Skaliczki László, a Szeged vezetőedzője:
„Nehéz mit mondani, az emberben ilyenkor érzések kavarodnak, a szakma háttérbe szorul. Olyan érzelmek gerjednek, amelyek nem csomagolhatóak, meg kell élni, fel kell dolgozni ezeket. Nem értettem a meccs végét, nem tudtam hová tenni azt, ami történt, ehhez idő kell. Rengeteg energiát mozgósítottunk. Ahhoz az alapigazsághoz tudtunk csatlakozni, amely szerint a győzelem nem minden, de a győzni akarás az igen.
Egy pár alkalommal, amikor futhattunk volna a támadásunkkal, megállítottak bennünket, nem értettem, talán az igazság tényleg a túloldalon van. Hogy el lehet-e ezek után hitetni a játékosokkal, hogy győzhetnek? Nagyon nehéz visszaadni a hitet, azt, hogy mihez van joga az embernek, és mihez nincs. Feldolgozni lesz nehéz, és a tűz fenntartása. Szeretnénk a döntőben találkozni a Veszprémmel, de mi nagyon kevesen vagyunk: 12 mezőnyjátékossal álltunk ki ma is. A sorozatmeccsekre ez vékony, de mindent meg fogunk tenni a folytatásban ugyanúgy, mint ahogy ma is megtettünk”.
A kupában a bronzérmet a Tatabánya szerezte meg a Balatonfüred ellenében.
