Még az oly szép emlékű szapporói vb számított a válogatás, csapatkijelölés szempontjából nyugodtnak, ott viszont az akkori szövetségi pénztelenség miatt annyira kalandos, és egy világbajnoksághoz képest méltatlanul hosszú és nem túl jól időzített utazás után érkeztek meg fiaink Japánba, hogy már az is csoda volt, hogy az első meccsre felébredtek.
Az ezt követő A-csoportos vb előtt Pat Cortina ingázása – München és a válogatott között pendlizett – jelentett extra izgalmat (most ne említsük a drága jó Ocskay Gabi tragikus halálát), azóta pedig általában a kapuskérdés feszít edzőt és játékost. Az idei volt eddig a „legnézettebb“ epizód a szappanoperában, hiszen immáron nem csak Szuper Levente, hanem Hetényi Zoltán érkezése is bizonytalanná vált, majd végül elmaradt. Lemondatott. Nem kívánt rész törlendő.
A kettő közül Szuper „nem itt léte“ egyértelmű: Kazahsztánban hokizik, csapatával a rájátszásban szerepel, ráadásul azok után, amit tavaly Ted Sator művelt vele, tán akkor is meggondolná a csatlakozást, ha mondjuk szigorúan kispados lenne aktuális klubjában. Emlékezetes: a budapesti vb-re azzal hívták haza Amerikából, hogy mindenképpen számítanak rá, ő lesz az első kapus, és Levi jött, ráadásul úgy, hogy klubja még szerepelt a play-offban, de az ottaniak is megértették: ha egy hazai rendezésű vb-n az A-csoport a tét, és ebben neki főszerepet szánnak, akkor elengedik. Szuper tehát megérkezett, edzett, készült – aztán védhetett a spanyolok ellen, Sator ugyanis szépen átverte: a csapat összeállításával az utolsó utáni pillanatig bíbelődő kanadai kapitány totális bizonytalankodását azzal fejelte meg, hogy a mindenről döntő olaszok elleni meccsen Hetényivel kezdett, és erről a meccs délelőttjén, egy odabökött fél mondattal értesítette Szupert.
Hetényi aztán két levente-góllal (már elnézést…) lejtőre tette a csapatot, Szuper hiába érkezett aztán, a többiekből túl sok erőt vett ki a feltápászkodás, a hirtelen halálban, a rendes játékidőből áthozott emberhátrányban egy alattomosan, ütőről felpattanó korong megakadt a bal felsőben. Szuper joggal dúlt-fúlt – nem a gól miatt –, többen pedig már csak azért sem értették Satort, mert egy évvel korábban, Szlovéniában Hetényi szintén behorpadt a nagy tétnél. Való igaz, előtte sorozatban nullára hozta a mérkőzéseket, ami óriási volt (minek ide Szuper?! – célozgattak sokan), ám az A-csoportról döntő partin egy irdatlan kapusbaki (odapasszolta az ellenfélnek a korongot) miatt hamar hátrányban kerültünk, és ez ott, abban a hangulatban, egy valamivel erősebb együttes ellen sok volt. Szupernél azért ilyen malőrük sosem fordultak elő az igazán fontos pillanatokban…
Szóval, Szuper most úgymond „nem elérhető“, Hetényi helyzete kicsit összetettebb, a sportágban korábban ismeretlen, médiában zajló üzengetésbe fulladt az ügye: a Kevin Primeau irányította stáb azt kommunikálta, hogy bizonytalan a helyzete, még lehet, hogy játszik Helsinkiben, miközben Hetényi azt bizonygatja, ő igenis készen állt az indulásra, össze is pakolta a cókmókját a barátnőjével együtt, ám hiába várta a döntő szót, miközben – minő kellemetlenség – Primeau-ék a Jokerit illetékeseivel konzultáltak róla, kvázi a háta mögött. Más kérdés, hogy a finnek azt mondták, február óta nem játszott, most betegeskedik… És a jelenlegi kapitány nyilván úgy vélte: inkább a tűzben edződött Bálizs-Budai duóval megy neki a vb-nek, mint az északról, hidegen érkező, bár alapképességek és rutin szempontjából nyilván jobb Hetényivel.
Ismerve a hoki alaptételét, ami a jó kapust teszi a siker alfájá és omegájává, most egy kicsit bizonytalankodhatunk: Bálizs és Budai jó kapus – de vajon elég jók-e az újjászervezett Divízió I-re, ahol minden egyes meccs olyan szintű, mint korábban az egy-egy feljutásról döntő parti? Nemsokára kiderül; mindazonáltal egyszer szívesen megnéznék egy olyan vb-felkészülést, amelyet egy olyan csapat csinál végig, amelynek minden tagja ráér, és a stáb azok közül válogathat, akik közül csak akar. Kár, hogy addigra Ladányi Godóék kiöregszenek.
