Sport

Csak az olimpia számít

Szalai Tamás kajakozó több, mint egy hónapot töltött Sevillában. A városnézés elmaradt, helyette reggeltől estig londonért kajakozott.

Szalai Tamás a Honvéd 24 éves Európa-bajnok (2010) kajakozójának legfőbb vágya, hogy ott legyen a londoni olimpián. Ezért dolgozik, mindent ennek rendel alá. Nemrég jött haza a több mint egy hónapos, sevillai edzőtáborból. A keméyn meló meghozta a gyümölcsét, az Európa-bajnok remek formában érzi magát, és bizakodó.

– Milyen volt az edzőtábor?

– Egy rossz szavunk sem lehet. Sevillában remek időnk volt, a tábor és az ellátás is minden igényt kielégített, és ami a legfontosabb, jól mentek az edzések. Végre tudtam magamra koncentrálni, a tavalyi furcsa edzőtábor után, ahol nem az volt a cél, hogy egyesével jól menjünk, hanem, hogy összehozzanak egy négyest. Akkor nem fem figyeltem eléggé az egyesre és teljesen szétesett a mozgásom.

– Hogy nézett ki a napirendetek?

– Délelőtt edzés, aztán fél egy körül ebéd, utána pihenés, majd még egy edzés, úgy három óra tájban, utána pedig futás vagy kondizás. Igazából ezt csináljuk már évek óta, megszoktuk, hogy így zajlik egy-egy nap a táborban.

– Előzetesen mit vártál ettől az edzőtábortól?

– Azt, hogy sikerüljön kikászálódnom a tavalyi gödörből. Itt tudtam a mozgásomra figyelni, agyilag és testileg is össze tudtam szedni magam.Úgy érzem most nincs gond.


– Angyal Zoltán, az olimpiai B-keret vezetőedzője azt nyilatkozta, bombaformában vagy…

– Én is hallottam. Persze, a többiektől. Megyek le az ebédlőbe, és mindenki csak sugdolózik, nevetgél. Kérdeztem mi van, erre ők visszakérdeztek: nem láttad a cikket? Nem én. Erre elmondták, mi volt benne, okozott néhány jópofa percet meg zrikálást.

– És igaz?

– Sohasem használtam volna olyan szót, hogy bombaforma, pláne magammal kapcsolatban, de tény, hogy jól mentek az edzések, tényleg éreztem, mit kell csinálni és tényleg én mentem a legjobbat. És persze örültem, hogy Angyal Zoltán is így gondolta.

– Mire lehet elég a bombaforma?

– Az ellenfeleim állapota egyelőre rejtély, de már az is jó kiindulási pont, hogy én tudom, gyors vagyok és bízom benne, hogy ott leszek az olimpián. Mindent ennek rendelek alá, csak ez lebeg a szemem előtt. Igazából semmi különbség nincs persze felkészülés és felkészülés között, csak most az év főversenye nem a világbajnokság, hanem az olimpia. Ami más, ha világbajnokságon mész jól, az egy évre szól. Ha olimpia, az négy évre alapozza meg a nyugalmadat.

– Mely számokra koncentrálsz?

– Mindenki megy egyest, én pedig Gönczy Gáborral párost is, mert úgy talán valamivel könnyebb kivívni az olimpiai részvétel jogát, s talán a négyesbe is be lehet kerülni. Az egyes kacifántosabb ügy, ott bonyolult a kijutás, de aki a kettest megnyeri, az megy az olimpiára, nem kell külön számolgatnia.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik