Néhány perce még a medencében rótta a hosszokat, de ez egyáltalán nem látszik rajta. Frissnek és kipihentnek tűnik. A magyarázat: most „csupán” 5-6 km úszás a napi penzum.
Kicsit rápihen a néhány nap múlva kezdődő országos bajnokságra. Aztán az ob után sem lesz sok szünet a versenynaptárában, hiszen május végén Európa legjobb úszói (Antwerpen helyett) Debrecenben találkoznak, ahonnan természetesen Cseh László sem hiányozhat.
– Az elmúlt tíz évben szinte minden világversenyen ott volt. Soha nem érezte úgy, hogy jó lenne pihenni, mondjuk egy évet?
– Próbálkoztam hosszabb pihenővel, Peking után majdnem fél évet kihagytam és nem igazán jött be. Nem éreztem jól magam, nem tudtam rendesen pihenni sem. Úgy gondolom, hogy egy élsportoló, amíg élsportoló, addig nem állhat le, mert nagyon könnyen megtéveszti a szervezetét, és nehéz utána újra felépíteni magát.
– Eddig legalább az olimpia évében az Európa-bajnokságot lazábban lehetett venni, most viszont Debrecen a rendező…
– … és ez azt jelenti, hogy nem tehetem meg, amit eredetileg terveztem, hogy úgymond strandpapucsban megyek el a versenyre. Az adott időszak legjobb formáját hozva kell rajtkőre állnom, mert ezt várja tőlem a közönség, és én is ezt várom magamtól. Másrészt viszont hatalmas élmény hazai pályán versenyezni.
Cseh László utolsó 2011 decemberében nyert Európa-bajnoki címe:
– A mások által támasztott nagy elvárások, gondolom, nem szokatlanok, hiszen évekig Ön volt az egyszemélyes magyar úszósport. Egy-egy világversenyen a magyar csapat eredményessége attól függött, hogy nyer-e aranyat Cseh László. Mennyire volt ez megterhelő?
– Nem fogtam fel teherként, hogy volt idő (nem számolom hány év), amikor mindenki tőlem várta az eredményeket, mivel egyébként is jól akartam úszni. Közben szerencsére kialakult egy csapat, most már több esélyes magyar úszó van, aminek nagyon örülök. Annak viszont nem örülnék, ha elfelejtenék, hogy volt olyan időszak, amikor én hoztam az érmeket. Úgy gondolom, hogy letettem annyit az asztalra, hogy ne kérdőjelezzék meg az eredményeimet akkor sem, ha nem jutok döntőbe, vagy mondjuk, 120. leszek.
– Ha végignéz az eddigi pályáján, van valami, amit másképp csinálna?
– Biztos, hogy követtem el hibákat, de egy élsportolót az különbözteti meg a sportolótól, hogy ő képes tanulni a hibáiból, hogy felismeri a hibákat és kijavítja, sőt, mások hibáit is látja és nem követi el azokat. Ezért kellenek a hullámvölgyek is, mert ha mindig minden sikerülne, abból nem lehetne tanulni.
– Önnél mikor volt a legmélyebb hullámvölgy?
– Hú, több is volt.
– Például?
– Eleinte nem ment úgy a versenyzés, ahogy szerettem volna, aztán kiderült, hogy asztmás vagyok, voltak sérülések, rosszabbul sikerült versenyek (például a tavalyi vb), de egyiket sem bánom. Mindennek oka van, mindenből tanultam. Az Athén előtti sérülésemből például azt, hogy sokkal jobban oda kell figyelnem magamra. Ha az nincs, akkor, lehet, hogy minden más irányba megy, lehet, hogy most nem beszélgetnénk.
– Miben más a mostani felkészülése, mint mondjuk az Athén előtti?
– Sok mindenben változtam az elmúlt évek alatt: sokkal jobban odafigyelek például arra, hogy miből mennyit eszem, milyen vitaminokat szedek. Míg fiatal versenyzőként nem voltak ezek tudatosan megtervezve, addig most – hiszen decemberben már 27 éves leszek – nagyon odafigyelek arra, és oda is kell figyelnem, hogy állítom össze az étrendemet. De ugyanígy vagyok a pihenéssel is: több időt vesz igénybe a regeneráció, mint akár néhány éve, ezért például igyekeztük úgy kialakítani az edzéseimet, hogy reggelente egy órával többet alhassak, és már ez sokat számít.
Minden élsportolónak oda kellene figyelnie magára, hiszen sokkal jobban kopnak az ízületeink, az izmaink, nem egészséges, hogy ilyen sokat edzünk és az sem, hogy ilyen korán kelünk. De hát mindenkinek van valamilyen káros szenvedélye, az enyém ez.
