Ahogy az várható volt, partot ért Rakonczay Gábor – és most örülünk. Az indulás és az érkezés között eltelt időszak egy tanítanivaló marketingkampány, amiről először egy graffiti jutott az eszembe – „Megtalálták Ferenc Ferdinánd főherceget, él és virul Sussexben, az első világháború tévedés volt.“
Szóval, a Rakonczay-csapat kiváló munkát végzett, a fél ország azon izgult, hová tűnt ez a Gábor gyerek, hisz megszakadt vele minden kapcsolat, de a feleség nem izgult, sem azon a napon, amikor a hős kenus eltűnt a radarról, sem a nyolcadikon, sem a tizediken. Három-négy naponta jött a hír, hogy még mindig nincs meg Rakonczay, amiről meg egy kabarétréfa ugrott be, amikor Agárdi Gábor mély átáléssel meséli, hogy hol és hányszor nem találkozott Bartók Bélával. („Beléptem a Zeneakadémia nagytermébe, és ez volt a második alkalom, amikor nem találkoztam Bartók Bélával.“)
Szóval, lőn este, lőn reggel, huszadik nap – és még mindig nem volt meg a kis rakoncátlan. Viszont a feleség továbbra sem izgult, miközben a rejtélyre és a potenciális halálesetre ráharapó médiumok folyamatosan a team Rakonczay által biztosított fotóival illusztrálták a „továbbra sincs kapcsolat“ téma köré szerveződő cikkeket, amelyeken ott vigyorgott a kalandot támogató összes szponzor logója. Ügyes.
Ha csak arról szólt volna a turné, hogy Rakonczay elindul, aztán evez, és néha hír jön, hogy most tart az óceán közepén, az út harmadánál, háromnegyedénél – no az a kutyát sem érdekelte volna manapság: itt a nagy vizen tomboló szelek nem számítanak, hanem egy jó kis tragédia szele, na igen, arra mindenki ugrik.
Bájos betétként még egy mentőcsapat is elindult, Szeremlei Hubáék remélhetőleg jól kihajózták magukat, de azt mindannyian sejtjük, gondolom, hogy ez is a csomag része volt csupán, hiszen ha egy lezuhant utasszállító roncsai után a mai technikai háttér mellett hónapokig kutatnak az Atlanti-óceánon, akkor a nagy víz közepén bóklászó kenust egy bárkával meglelni – nem műholddal, úgy drágább –, no az tényleg vegytiszta PR-fogás, lássuk be. (Szeremleiék hajójáról nem láttam képet. Pedig kiváló logóelhelyezési felület egy keresőhajó oldala, kajütajtaja, plusz a kormányosnál is mutatható szponzorált inggallér a la Tornyi Barnabás.)
Rakonczay még az induláskor
Szerkesztő kollégám a tanú rá, egy hete tervezem, hogy mindezt megírom, mielőtt megkerült volna a cirkáló – ám annak a halovány esélye, hogy tényleg eltűnt a kenus, és a fentiek kegyeletsértéssé lényegülnek át egy idő után; nos, ez visszatartott.
Mindazonáltal egyértelmű volt, legalábbis számomra: happy end lesz, egyértelműen. Nos, lett, Rakonczay partot ért, így aztán elmondhatjuk, hurrá, ő az első, aki átevezte az Atlanti-óceánt, konfetti, pezsgő, tűzijáték, aztán hazatérve interjúhegyek, szigorúan szponzorlogós pólókban.
Egyébként tényleg le a kalappal a teljesítménye előtt, és összességében az egész kalandot és a tálalását kigondoló csapat előtt is: ha anno Kolumbusznak lett volna ilyen marketingje, akkor Amerikát ma Kolumbiának hívják.