Kiss Gergely, a magyar vízilabda-válogatott balkezes óriása egyike annak a négy vízilabdázónak, aki Londonban négyszeres olimpiai bajnokká léphet elő – feltéve persze ha a nemzeti együttes megnyeri az ötkarikás tornát. Kiss a kapus Szécsi Zoltánnal, továbbá Biros Péterrel és Kásás Tamással együtt tagja volt Kemény Dénes szövetségi kapitány 2000-ben, 2004-ben és 2008-ban egyformán olimpiai aranyérmes együttesének. A magyar csapat gerincét adó négyesfogat tagjai jócskán túl vanna a 30-on. Kérdés, okozhat e ez problémát?
“A magyar vízilabda-válogatott mindig esélyes minden olimpián, s ez most sincs másként. Egyértelműen az tehát ezúttal is a cél, hogy Londonban is nyerjünk, ráadásul sorozatban negyedszer – mondta az MTI-nek a balkezes játékos. “Az biztos, hogy a miénk lesz a legöregebb korátlagú válogatott Londonban, de sem fizikailag, sem játéktudásban nincs gond, sőt gyorsaságban is felvesszük a versenyt a riválisokkal, a rutinunk meg ugye adott, s ez még pluszban jól jöhet a nyári játékokon. Ott, abban a két hétben kell majd a csúcsteljesítményt hoznunk.”
Kiss Gergely szeptemberben lesz 35 éves, de az átmeneti pihenő utáni visszatérésével jelentősen erősödött a Kemény-legénység, amelynek egyik húzóembere volt a januári, magyar bronzéremmel zárult hollandiai Európa-bajnokságon.
“Az eindhoveni Eb jó volt, az éremnek örülök, még ha mi az aranyért mentünk oda is. Klassz volt együtt játszani a fiúkkal, s mi tagadás, én is úgy éreztem, hogy ment a játék, jól éreztem magam a bőrömben” – mondta Kiss, aki előre is tekint: “Tartani akarom a szintet, hogy minél inkább a topon maradjak, fizikailag is. Ezért az edzéseken kívül plusz munkát is végzek, ezeknek a gyakorlásoknak a célja az, hogy még jobb legyen a lábtempóm, a lövőképességem.”
Kiss Gergely szerint az olimpiai elsőségre öt együttesnek van valódi esélye: “A jelen helyzetből kiindulva mi és négy csapat ott vagyunk egymás nyakán az élen. Én most 25 százaléknyi esélyt adok Szerbiának, 15-20-at Montenegrónak, Horvátországnak és Magyarországnak, s valamicske esélye van még Olaszországnak is. Meg lennék lepve, ha nem ebből az ötösből kerülne ki a londoni aranyérmes. Amely, hangsúlyozom, a magyar válogatott is lehet, ha stabilan játszunk négy negyeden át, ha hozzuk a formánkat, a tudásunkat a legnagyobb ellenfeleinkkel szemben, mert játékelemek, tapasztalatok, összeszokottság tekintetében igazán jól állunk.”
