Sport

Hetvenéves a Nemzet Sportolója

Az 1964-es tokiói olimpia kisöbű sportpuska fekvő számának bajnoka, Hammerl László egész életét a sportlövészet töltötte ki, ezért orvosi hivatását is feladta.

A japán fővárosban a kisöbű sportpuskások fekvő testhelyzetű versenyét nagy meglepetésre, mindössze 22 évesen megnyert sportoló 48 évvel ötkarikás győzelme után is aktív, a magyar szövetség alelnöke, és a csütörtökön kezdődő olimpiai kvalifikációs légfegyveres Európa-bajnokságra a csapat vezetőjeként utazott el kedden.

“Tavaly áprilisban a szövetség vezetői a szakmai segítségemet kérték ahhoz, hogy minél több versenyzőnek sikerüljön olimpiai kvótát szerezni, s én örömmel vállaltam el a feladatot, mert a lövészet számomra szent dolog”– mondta a Nemzet Sportolója címmel is kitüntetett szakember. “Egyébként nagyon bízom abban, hogy Finnországban még sikerül legalább egy sportolónknak londoni indulási jogot szereznie.”

1964-ben még teljesen más volt rendszer: egy ország minden számban két sportolót indíthatott, és a nemzeti szövetségeken múlt, hogy kiket küld a játékokra.

“Hazai válogatókon kellett szerepelni, s az én helyem sokáig nem volt biztos, sőt, tulajdonképpen az utolsó utáni pillanatban kerültem a csapatba, s emiatt le is maradtam az első, mátraházi edzőtáborról. Az orvosi egyetemen tanultam, s a vizsgaidőszak miatt nem remekeltem ezeken a versenyeken, de Kisgyörgy Lajos, Gyuri bácsi, az akkori szövetségi kapitány bízott bennem, s végül a MOB olimpia előtti utolsó ülésén bekerültem a csapatba.

Akkoriban ez a bizonytalanság nem okozott feszültséget köztünk, nagyon jó volt a csapatszellem, őszintén mondom, hogy ha nem én utaztam volna, akkor sem éreztem volna keserűséget, tiszta szívvel drukkoltam volna azoknak, akik kint vannak” – mesélt a tokiói játékok előtti helyzetről Hammerl László, akiben nem véletlenül bízott a szakvezető, ugyanis 1963-ban egy versenyen 1163 körrel, az érvényes világcsúcsnál lényegesen jobb eredménnyel győzött a 3×40 lövéses összetett számban.

A japán fővárosban addig a sportlövészetben ritkán látható szoros versenyt nyert meg, olyat, mely után hosszú ideig kellett várakozni arra, hogy kiderüljön, kié is a szám aranyérme:

“Az amerikai Wigger és én is 597 kört értünk el. Akkor holtversenynél először a több 10-es rangsorolt, ám mindketten 57-et lőttünk, ezt követően az úgynevezett belső 10-esek számát nézték meg, de ott sem volt különbség, 15-15 ilyen lövésünk volt. Így az utolsó tíz lövés döntött, ami nekem 100, neki 99 kör volt. Legalább egy órát kellett várni, mire eredményt hirdettek” – emlékezett.

A győzelme után négy nappal összetettben bronzérmet szerzett. A tokiói, majd a mexikóvárosi olimpia után még két nyári játékokon vett részt, és a montreali olimpia kudarca után nem sokkal visszavonult.

“Én akkor számítottam rá, hogy felkérnek szövetségi kapitánynak, szerettem volna, mert az akkori szakvezető abbahagyta, s szakmai űr alakult ki. Végül 1977 januárjában kaptam a felkérést, nem volt edzői, vezetői tapasztalatom, de ezt akartam csinálni, emiatt az orvosi pályát is feladtam.”

Hammerl összesen 26 évig volt szövetségi kapitány. Elmondása szerint a vezetői munka lényegesen nehezebb volt, mint versenyezni, mert sokkal több számra kellett figyelnie, a versenyzőkkel, a klubokkal, az edzőkkel, a szövetség vezetőivel, az olimpiai bizottsággal is meg kellett találni a közös hangot. Saját olimpiai aranyérme óta szerzett mindkét magyar ötkarikás arany idején (1980 – Varga Károly, 2004 – Igaly Diána) ő volt a kapitány, de több világ- és Európa-bajnoki cím is született azokban az években.

“A mai magyar sportlövészetből nagyon sok pénz hiányzik, de azt hiszem, a csapatszellem sem olyan, mint régen, pedig a csapatnak kell a legfontosabbnak lennie” – szögezte le Hammerl László.

Hammerl László névjegye
Születési idő, hely: 1942. február 15., Budapest
Sportág: sportlövészet
Klubjai: Ganz Villamossági Művek, MHSZ, Újpesti Dózsa
Legjobb eredményei: olimpiai bajnok (1964, Tokió – kisöbű sportpuska, fekvő, egyéni), olimpiai ezüstérmes (1968, Mexikóváros – kisöbű sportpuska, fekvő, egyéni), olimpiai bronzérmes (1964, Tokió – kisöbű sportpuska, összetett, egyéni), világbajnoki bronzérmes (1974, Bern – kisöbű sportpuska, álló, csapat), Európa-bajnoki bronzérmes (kisöbű sportpuska, térdelő, csapat), 37-szeres magyar bajnok szövetségi kapitány (1977-1996, 1999-2004)
Legnagyobb sikerei edzőként: olimpiai bajnoki cím: 2 – Varga Károly (1980, kisöbű sportpuska, fekvő), Igaly Diána (2004, skeet); olimpiai bronzérem: 3 – Kovács Zoltán (1988, gyorstüzelő pisztoly), Záhonyi Attila (1988, kisöbű sportpuska, fekvő), Igaly Diána (2000, skeet)
A Nemzet Sportolója (2004-től).

Ajánlott videó

Olvasói sztorik