Ha csoda történik a világban, az mindenhol nagy durranás, de ha az USA-ban következik be, akkor kezdetét veszi a tömeghisztéria. Ez történt Jeremy Linnel, a New York Knicks 23 éves irányítójával is.
A játékos szülei még a hetvenes évek közepén tették át a székhelyüket Tajvanból az Amerikai Egyesült Államokba, így hősünk már Los Angelesben látta meg a napvilágot és a kaliforniai Palo Altóban cseperedett fel. A helyi középiskola csapatában kezdte el bontogatni a szárnyait, közben pedig arról álmodott, hogy a remek kosárlabdacsapatairól is híres Stanford vagy UCLA egyetemen köt majd ki, így nem volt rest körbeküldözgetni a DVD-jét. Mind a két helyről elutasították, sőt: egyedül csak a Harvard és a Brown tudta neki biztosítani, hogy az iskolában kosárlabdázhat is a tanulás mellett, így előbbire esett a végső választása – az utolsó NBA-t megjárt játékos a patinás cambridge-i egyetemről Ed Smith volt, még 1954-ben…
A 2010-es játékosbörzén (draft) nem választotta ki egyik csapat sem, így a nyári ligában (Summer League) próbált szerencsét, illetve nyolc csapat invitálta meg az edzőtáborába. Miután lenyomott öt meccset az SL-ben, több helyről is ajánlatot kapott, ő a Golden State Warriorséra bólintott rá. Az előző szezonban 29 találkozón átlagban szűk tíz perc jutott neki, ezalatt természetesen nem váltotta meg a világot, 2,6 pontot, 1,4 gólpasszt és 1,1 labdalopást átlagolt, a mezőnyből pedig elég gyengén, mindössze 38,9 százalékkal dobott. A nyarat emiatt a tempókra áldozta fel, kemény munkájának gyümölcse pedig az lett, hogy a GSW a csonkaszezon előtt kitette a keretből… Az oaklandiek új edzője, Mark Jackson nem is láthatta Lint játszani.
A GSW-s időszak képekben:
Két edzőmeccs erejéig a Houston Rocketset erősítette, majd miután onnan is eltanácsolták, 2011. december 27-én lecsapott rá a New York Knicks, ahol Toney Douglas és Mike Bibby is megelőzte őt a sorban az irányítók közt, majd nem sokkal később a rutinos Baron Davist is a „nyakára hozták”. Ennek megfelelően epizodista volt csak a Nagy Almában, ugyan amikor lehetőséget kapott próbált villogni, ám abban a pár percben, amit edzője, Mike D’Antony szánt neki nem lehetett maradandót alkotni.
Februárban aztán eljött a fordulat Jeremy Lin pályafutásában. Történt, hogy a New York-i lapok már több ízben is megpendítették, hogy a Knicks még azelőtt kiteszi a keretből, hogy február 10-én garantáltá válik a szerződése. Igen ám, csakhogy a csapat irányítói pocsék formát mutattak, Baron Davis még nem épült fel sérüléséből, a gárda ráadásul fájdalmas vereséget szenvedett a Boston Celticstől. D’Antoni ekkor húzott egy merészet és több lehetőséget adott a 191 centis játékosnak, aki 25 ponttal, 5 lepattanóval és 7 gólpasszal vezette sikerre a Knickst a rivális New Jersey Nets elleni derbin – a fáma szerint a klasszis csapattárs, Carmelo Anthony hívta fel a mester figyelmét arra, hogy Lin több percet kaphatna a második félidőben.
A következő találkozón már a kezdőben kapott helyet, azóta pedig kirobbanthatatlan onnan, tekintve hogy sorra nyeri a meccseket csapatának. A Los Angeles Lakers elleni sikerből például 38 ponttal vette ki a részét, míg legutóbb a Toronto Raptors ellen kevesebb, mint egy másodperccel a vége előtt süllyesztette el a gyűrűben a győzelmet jelentő trojkát. Ő a liga történetének első kosárlabdázója, aki első négy meccsén, melyen kezdett legalább 20 pontot és 7 asszisztot átlagolt. Így nem is olyan meglepő, hogy Lin az elmúlt hét játékosa lett keleten.
New Yorkban pedig tombol a Linsanity (ez egy jó kis szójáték, az insanity őrületet jelent angolul – a szerk.).
A Lakers elleni 38 pont:
Azóta megállás nélkül megy a vita arról a szakírók és a szurkolók közt, hogy Lint most tulajdonképpen hova is kell/lehet helyezni a liga egykori és jelenlegi irányítói közt. Míg egyesek állítják, hogy az irányítóban már korábban is megvolt ennek a fantasztikus teljesítménynek az alapja, csak nem kapott elég bizonyítási időt, addig mások szerint az a sikere kulcsa, hogy a támadás orientált D’Antoni az edzője, más rendszerben pedig csak szenvedne.
Egyelőre nem tudni, mi is az igazság, azonban két dolgot biztosra vehetünk: játékos és edző egymás munkáját mentette meg (a bajszos mester alatt még elég erősen ingott a kispad a hónap elején), valamint újra visszaköltözött az optimizmus a Madison Square Gardenbe.
