A sport mint uniós politikai terület a 2009-ben életbe lépett lisszaboni szerződéssel jelent meg az EU joganyagában.
A mostani EP-jelentés támogatja az uniós fellépést, ugyanakkor egyértelművé teszi azt is, hogy tiszteletben tartja a számos területen a tagállamok illetékességét kimondó elvet. A jelentés szerint a sport az európai identitás erősítője lehet, ezért minden évben ki kellene jelölni egy európai sportfővárost, a sportolók számára pedig mobilitási programot kellene kidolgozni. Kimondja azt is, hogy a sportolók önkéntes alapon viselhetik mezükön az európai zászlót.
A 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó uniós programban a sport már új támogatási területként jelenik meg.
Az EP-jelentés, amelyet a spanyol Santiago Fisas Ayxela készített, külön hangsúlyozza, hogy az EU-nak mindent meg kell tennie a sporttal kapcsolatos korrupció, erőszak és dopping felszámolása érdekében. Így például bűncselekményként kellene kezelni a bundázást, az illegális fogadást, a doppingszerekkel való kereskedést.
A stadionokból az erőszakot a jelentés szerint a többi közt úgy lehetne száműzni, ha létrejönne egy európai adatbázis, amely tartalmazza azok neveit, akiket valamelyik ország stadionjából már kitiltottak. Így lehetne megakadályozni, hogy más országban bejussanak a stadionokba.
Fontos területként kezeli a jelentés az audiovizuális jogok kérdését, és támogatja, hogy a sporteseményeket ne lehessen exkluzív alapon sugározni. A befolyt összeg egy részét az EP szerint a tömegsport támogatására lehetne fordítani, csakúgy, mint a fogadóirodák nyereségeinek egy részét.
