Becsüljük meg a pénteki napot: a magyar sport viszontagságos viszonyai között igencsak ritka, hogy két csapatsportban egy óra eltéréssel legyőzzük a regnáló olimpiai bajnokot. Természetesen a kézilabdázóké a csúcsteljesítmény, elvégre a franciáknál a teljes arzenállal szemben érték el a világraszóló sikert, míg a pólós lányok vetélytársa nem ugyanaz, mint a pekingi csúcscsapat – az ő sikerüket az teszi parádéssá, hogy „idegenben“ nyertek, elképesztő utolsó negyeddel.
A két együttes pénteki győzelmét azért is kell kiemelten kezelni, mert ez a két együttes van még versenyben azért, hogy ott lehessen az olimpián. Ha pedig perspektívában nézzük ezt, az ő kvalifikációjuk akár az egyéni sportágak sikeres szereplését is elősegítheti, ha ugyanis 15+13-mal emelkedik a sportolói létszám, a NOB-szabályok szerint automatikusan nő a faluba akkreditálható kísérők (edzők, orvosok, gyúrók) száma is, és a csapatok stábjain kívül ki lehet még osztani egy-két helyet.
Egyszóval igencsak biztató üzeneteket kaptunk a két csapattól– olyanokat, amelyekre két évvel ezelőtt még gondolni sem mertünk. Sőt, a pólós lányok esetében még tavaly nyáron is csak sóhajtoztunk, annyira reménytelennek tűnt a helyzet a sanghaji világbajnokságon. Ám pénteken bizonyságot kaphattunk arról, hogy a szisztematikus munka a hölgymezőnyben nagyon sokat számít, pluszban szintén rengeteget nyom a latban, hogy időközben akadt a csapat fiataljai számára egy semmihez sem fogható sikerélmény (junior világbajnoki ezüst, nem akármilyen fegyvertények sorozatával), hölgyeknél, azazhogy lányoknál, pontosabban fiatal nőknél elképesztő hatással van az önbizalomra egy ilyen diadal – azóta valósággal megtáltosodtak mindannyian… És természetesen nem elhanyagolható szempont, hogy végre megint van kapusunk. Női vízilabdában egy jó kapus nem hogy fél győzelmet ér, de egyenesen helyezéseket jelenthet. A trieszti junior vb-n felfedezett Bolonyai Flóra óriási nyereség, és a nyereség „realizálása“ folyamatban van: olyan formát nyújtott, ami a többieket is átlendítette az összes holtponton, így lehet 3-0-ás utolsó negyeddel fordítani mínusz kettőről Hollandia ellen, Eindhovenben.
Bolonyai Fóra remekelt (Fotó:MTI)
És persze ha egészen extrém a kapusteljesítmény, akkor az olimpiai, világ- és Európa-bajnok franciák is megverhetők férfi kézilabdában. Újvidéken „fordított irányból“ érkezett a főszereplő, a korelnök Fazekas Nándit őszi sérülése után erősen féltették, hogy a régi lesz-e még valaha; a felkészülési meccsek haloványabb teljesítménye alapján az értő fórumozók egyenesen arról vitáztak, hogy minek nevezte őt Mocsai Lajos, a kinti történések alapján pedig azt vetették a kapitány szemére, hogy miként hagyhatja ki Tatait a keretből, ahelyett, hogy Fazekas ülne a lelátón. Aztán péntek este kiderült, hogy amikor egy rutinos oroszlán összerakja magát, akkor minden korábbi teljesítményét is képes felülmúlni. Nándi a szlovénok elleni vb-selejtező utolsó tíz percében adta elő „élete főművét“ (nem kapott gólt), az újvidéki parádé viszont túltett azon is. Ihletett állapotát egyébként jól jellemezte, hogy ezúttal elmaradtak a védések utáni őrült üvöltések, egy csók a labdának, és ennyi – mert minden mentális tartalékát a védésre koncentrálta, így ha néha be is találtak a franciák (mikor fordult elő, hogy kilenc gólt szereznek a második félidőben?!?!), akkor sem lehetett az az érzésük, hogy na, kilyukasztottuk a hőzöngőt.
Természetesen a védőfal is megtette a magáét – de ez már egyértelmű kölcsönhatás: ha a kapusod megment többször is ziccerben, akkor még jobban odateszed magad, mert tudod, hogy érdemes, hogy nem fog lejm gólt kapni, az dolgozik benned, hogy igenis izzadjanak vért a franciák, nem hogy minden egyes gólért, de minden egyes lövőhelyzetért. Az, hogy elöl így összejöttek a dolgok, a történtek fényében – hatezer emberrel a hátunk mögött – cseppet sem csodálható, miképp az sem, hogy olykor botladoztak az akciók, elvégre a franciákat feltartóztatni iszonyatos energiákat emészt fel, márpedig ez nem amerikai foci, hogy lemegy a védősor és feljön hat új támadó.
Eksztázisban játszott a magyar csapat (Fotó:MTI/EPA)
Emiatt van csupán egy kis félsz bennem a folytatást illetően, hogy három heroikus, de irgalmatlanul energiazabáló mérkőzést követően mennyi maradt még a tankban, elvégre az izlandiak és a horvátok elleni meccs nulláról indulva sem egyszerű, hát még így.
Azért persze bizakodunk – egyelőre álmodjunk a fiúk Eb-sikeréről is akár: az egyenes utat jelentene Londonba…
