A nemzeti doppingellenes szervezet (NADO) szerepét betöltő Tiszeker Ágnes, a MACS vezetője úgy fogalmazott, hogy össze kell fésülni a sporttörvényt a kormányrendelettel.
“Elviekben természetesen nincs ellentét a két jogszabály között – mondta –, de a finomhangolást most kell megcsinálni. Újra átnézzük a honi doppingszabályozást és a nemzetközit, tehát a WADA-kódexet, és a doppingellenőrzésekre vonatkozó nemzetközi szabványt, amelyek együtt meghatározzák tevékenységünket. A másik nagyon nagy feladat, amit már tavaly elkezdtünk, hogy bekértük-begyűjtjük valamennyi hazai és nemzetközi sportszövetség doppingellenes szabályzatát, mert ezeket is össze kell fésülni. Óriási jogi munkáról van szó, amelyet szeretnénk február végéig befejezni, s valamennyi sportági szövetségnek javaslatot tenni egyénileg, tehát sportágakra lebontva arra vonatkozólag, hogy kell-e bármiféle módosítást végrehajtaniuk, vagy megfelelő a szabályzatuk, és ha netán nem az, hogyan kéne kinéznie és mit kell tartalmaznia. A visszajelzések azt mutatják, ez nagy segítség a szövetségeknek, kifejezetten örülnek neki. Mindenesetre sietnünk kell, hiszen közeleg az olimpia, ezért tűztük ki a február végi határidőt, hogy mire a finisbe érünk, addigra semmiféle jogszabályi eltérés, vagy bármilyen kiskapu ne lehessen, ami megzavarhatja az olimpiai felkészülést.”
Tiszeker Ágnes kitért a doppingszabályozás és -ellenőrzés sarokpontjaira is: “Maga a mintavétel menete nyilvánvalóan rendkívül jól szabályozott folyamat, ebben nincs szükség szigorodásra. Nagyon fontos viszont a doppingvizsgálati eredmények kezelése, benne az is, hogy mindenféle jogorvoslati lehetőséget a sportolónak biztosítani tudjunk, hogy teljesen pártatlan tárgyalás legyen minden ügyben. Szintén fontos a pozitív minta megfelelő módon történő kezelése, s általában is az információ megosztása elsősorban a nemzetközi szervezetekkel, hiszen itthon ez jól működik az állami sportirányítással, a MOB-bal, a sportági szövetségekkel egyaránt. Optimális a kapcsolattartás, bár még jobb lenne, ha valamiféle internetes adatbázis formájában, a megfelelő szinteken hozzáférhetők lennének az adatok a nemzetközi szervezetek, szövetségek, vagy a WADA, a Nemzetközi Antidopping Ügynökség számára is.”
A MACS vezetője kiemelte, az adatvédelem, az adatok kezelése, s megosztása azért is fontos, mert az idén már a nemzeti doppingellenes szervezeteknek is kötelező elkezdeniük és bevezetniük az úgynevezett biológiaiútlevél-programot.
“Ez új dolog, január elsejétől jelent meg a NADO-k feladatlistáján, mert eddig csak olyan kiemelt sportszövetségek foglalkoztak vele, mint a gyorskorcsolyázók vagy a kerékpárosok nemzetközi szövetsége. Ugyanennek a programnak a tesztelése és gyakorlati bevezetése megkezdődött a WADA részéről, s úgy tűnik, már működik nemzetközi szinten, tehát most el kell kezdeni a nemzeti antidopping-szervezetek szintjén is bevezetni, legalábbis ez a WADA célja.”
A biológiai útlevélről a MACS első embere elmondta: először is egy elit sportolói kört kell kiválasztani, tekintettel a költséghatékonyságra.
“Elsősorban a laboranalízisek ára drágult, ezt a nemzetközi gazdasági helyzet is meghatározza, de ami ennél nagyobb problémát okoz, hogy ezeket euróban, illetve valutában kell finanszíroznunk, s a kiszámíthatatlan árfolyam-ingadozás bizony jelentősen befolyásolja a költségeket. Tehát az ellenőrzés keretében, s ebben segítséget kapunk a MOB orvosi bizottságától is, ki kell választani egy szűkebb sportolói kört, ami egy ország életében a legmagasabb szintű 10-15 sportolót jelenti. Esetükben egy éven belül 5-6 mintavételt kell végezni, kifejezetten biológiai paraméterek felmérése céljából. Itt elsősorban hematológiai paramétereket, vérparamétereket, hormonszinteket kell nézni, ebből összeáll egy adatbázis, mondhatni, saját ujjlenyomata lesz a sportolónak. Az értékek belekerülnek ebbe az adatbázisba, s a későbbiek folyamán bármikor történik is ellenőrzés, például már az idei olimpián, ha egy definiáltan jelentős eltérés következik be önmagához, a saját paramétereihez képest a sportoló mintájában, ez már doppinggyanút alapozhat meg. A jól definiált eltérést meg kell határozni, erre vonatkozóan vannak szabályok, WADA-előírások, de ezeket is össze kell hangolni a magyar jogszabályokkal.”
A büntetés-büntethetőség témájában Tiszeker Ágnes utalt rá, hogy pillanatnyilag a WADA-kódex azt mondja ki: azért kizárólag a sportoló felelős, hogy mi kerül a szervezetébe.
“Természetesen a sportszakembereket, edzőket, orvosokat, gyúrókat, tehát bárkit, aki a sportoló környezetében van, és doppinggal él vissza, van mód büntetni, erre a WADA-kódex lehetőséget teremt, amikor a doppingvétségeket meghatározza. Ahogy a jogászok szokták mondani, a bűnsegédi kategóriába tartozókat – tehát aki pénzt csinál abból, hogy sportolót doppingol, eladja neki, beszerzi, megveszi a szereket, visszaél, üzérkedik vele, csempészik -, tehát ezeket a személyeket mind lehetne büntetni. Nyilvánvalóan a jogszabályi hátterét ennek is meg kell teremteni, a kódex azonban, ismétlem, lehetőséget ad rá, de nincs teljesen körvonalazva, hogyan néz ki az olyan eset, amikor nem a sportolót, hanem a sportoló melletti sportszakembert lehet büntetni. Ilyesmire nem nagyon volt példa Magyarországon.”
