Mocsai Lajos utánozhatatlan. Más edző örül, ha végre túljut a sajtótájékoztató nyűgén, alig várja, hogy faképnél hagyhassa az újságírókat. A kéziválogatott és az MKB Veszprém mestere viszont rendszeresen bónuszelőadásokat tart a médiamunkásoknak: szerdán például a szlovákok elleni meccset követően, miután „jó szokás szerint“ senki nem kívánt kérdezni tőle az emeleti sajtószobában, és a sajtófőnök megköszönte mindenkinek a részvételt, a kapitány úgy döntött, még negyedórán át ecseteli az együttesére váró feladatokat, illetve azt, hogy miként képzeli el 2012-t.
Félreértés ne essék: nem untatott minket. Sőt. A lényeg ezután hangzott el, még ha olyan mocsais csomagolásban is. A mester nem mondta ki, de egyértelműen éreztette: nem a január második felében esedékes Európa-bajnokság a lényeges a csapat életében, hanem az áprilisi olimpiai selejtező.
Mocsai-értékelés a Magyar-Szlovák (33-24) után
Ebben alighanem igaza van – bár jelzem, a brutális Eb-csoportbeosztás alapján tényleg jobb úgy nekimenni a kontinensviadalnak, hogy nem várunk a srácoktól túl sokat. A francia-spanyol-orosz hármas ellen gyilkosan kemény dolgunk lesz – ha a nyitómeccsen elintézzük az oroszokat, akkor persze masírozhatunk tovább, ám fel kell készülni arra, hogy ez az Eb hasonló véget ér, mint a két évvel ezelőtti (akkor búcsúztunk a csoportkör után). A hangulatunk persze annyiban jobb, hogy ellentétben egy sor nagycsapattal (németek, lengyelek, norvégok, szerbek, oroszok) mi már ott vagyunk az olimpiai selejtező mezőnyében, míg ezeket a gárdákat iszonyatosan nyomaszthatja a tudat: vagy most teszik meg a kötelező lépést London felé, vagy legközelebb Rióban próbálkozhatnak.
Ez persze még megkeverheti a kártyákat – például a többi nagyhatalom akarja-e, hogy mondjuk az oroszok továbbjussanak, vagy inkább szabadulnának tőlük (bíráskodás…), mondván, veszélyesek is lehetnek…
Mocsai Lajos mindenesetre közölte, a mostani felkészülésnek a csapat összerakása a lényege – ennyi időt ugyanis az olimpiai kvalis torna előtt már nem tölthet együtt a keret, azaz bárhogy is sikerül az Eb, nem kidobott idő és energia mindaz, amit a jelenlegi hangolásra áldoznak. Ráadásul, mint ecsetelte, az itthonról átkiránduló egy-két ezer szurkoló a helybéli magyarokkal kiegészülve akár páratlan bravúrokba is belehajszolhatja a válogatottat.
Ettől függetlenül London fontosabb, olyannyira, hogy Mocsai finoman belengette: két nagy név csatlakozik még a kerethez áprilisra. Na, erre már rögtön érkezett (pót)kérdés – kik? –, ám a mester csak mosolygott: „A megfelelő időben kiderül.“ Ezek után persze még akkor is mentek a találgatások, hogy Mocsai maestro végzett mondandójával, és elhagyta a szobát. Hogy az említett nagy nevek közül Perez Csárli az egyik, ez tán magától értetődő. De hogy ki a másik?
Még mindig ez a Nagy kérdés
Persze, mindenki a világválogatott Nagy Lacit szeretné odaképzelni, pláne, hogy Mocsai Lajos jelezte, hétfőn fontos dolgokról kell még egyeztetnie Vetési Iván elnökkel. Vajon miről? Ám bennfentesek szerint a mostanra élete legjobb formájába lendülő Nagy már csak percekre van a spanyol válogatottól, pontosabban néhány tízezer eurónyira, merthogy állítólag pusztán a fellépti díjról egyeztetnek a felek. Ebbe az alkudozásba aligha szállhatunk be, nem is szabad erre áldozni, mert egyrészt nincs annyi pénzünk, mint a hispánoknak, másrészt a mi játékosunkat már csak nem lenne szabad megvenni – saját magunknak.
Nyilánvaló, Naggyal merészebb álmokat is szövögethetnénk, ám az ő visszaédesgetését szépen elszúrták az illetékesek hosszú hónapokkal ezelőtt. Nélküle kell megoldani, és látva a sok tehetséges játékost a válogatottban, továbbá a nagytudású szakvezetőt, egyértelmű: van potenciál a gárdában. Ahogy Athénben összejött, úgy akár most is kisülhet valami szebb eredmény. Ráadásul a mi gárdánkat hajtja a legjobb közönség, bármerre is járnak a fiúk – jöjjön hát, aminek jönnie kell.
