A téma az utcán hever, mondja a régi „skibler reglama”. Ezt a saját esetemben úgy fordíthatnám, hogy egészen váratlan időpontban csörgött a telefonom és régi barátom, Bánáti Antal meghívott egy időutazásra Szerbiába. Persze a cél nem egy időutazás volt, hanem a két klub a Szabadkai Szpartak és a Tisza Volán közös IPA projektjének záró értekezletére utaztunk szerda este. A többes szám Dr. Lippai Pál, Bánáti Antal és szerény személyem miatt jogos.
És akkor az időutazásról. Szabadka fényei vártak bennünket kora este, hisz nem tudva mi vár ránk a határon, korán elindultunk. Szerencsére csak az Áfa visszaigénylők sorát kellett kikerülni, s percek alatt átértünk Szerbiába. Az autópálya meggyorsította a haladást, így a hat órához képest több mint egy óránk volt bámészkodásra, barátkozásra.
Amikor begördültünk a jégstadion udvarára, azonnal vagy harminc évet fiatalodtam. Talán ötvenet is. Ugyanis a város szívében, a színház és a vasútállomás között egy valamikor csodálatos épület fogadott. A stadion mellett egy háromszintes „toronyépület”, s azzal szemben egy kétezres, két oldalt ezres-ezres lelátóval, a kettő között pedig a jégpályával.
Én, aki a hetvenes években tízezred magammal szurkoltam a Kisstadionban egy Újpest-Fradin közel három órán át, ismét tizenévesnek érezhettem magam. Bár nem volt hideg és nem hullott a hó, tömegek koriztak a nyitott pályán. A klub elnöke elmondta, fél nyolckor Winter classic meccset játszanak a Partizán vendégjátékával. Remélte viszont, hogy mivel barátságos meccs lesz, nem jönnek a Partizán ultrái, mert akkor nem csak jégen lesz bunyó.
Kis küldöttségünk sorra lapogatta a régi ismerősök hátát, előkerültek az egykori történetek a hoki klub retró klubjában, ahol a falon még mindig az 1979-es elsőligás feljutást megörökítő kinagyított újságcikkek voltak láthatóak, Bánáti szerint vagy harminc éve.
Hat órakor az értekezlet résztvevői átsétáltak a közeli Batez étterembe, ahol megtartották a projektzáró értekezletet.
Az értekezlet és az azt követő vacsora után irány a jégstadion, ahol a belgrádi fekete-fehérek már négy-egyre vezettek a hazai kék-fehérek ellen. Ez azonban a jó hatszáz nézőt nem zavarta. Az ultrák szorgosan dobálták a petárdákat és énekelték a rigmusokat, a főlelátón pedig a klub kishokisai kiabáltak egyen dzsekiben. A közönség jó részt magyarul biztatta az övéit, és egyáltalán nem bosszankodott azon, hogy az ország legjobb csapata éppen veri az övéit. A legboldogabb mégis a klub szakosztály elnöke, az egykor Zsombor öccsével Szegeden is játszó Hős Szabolcs volt. A hoki megint csatát nyert Kosztolányi városában, s ahogy a projektzárón elhangzott, a jövő, Európa által megtámogatva biztosított. Az egyen dzsekis kis hokisok továbbra is indulhatnak a korosztályos magyar bajnokságban a szegedi srácokkal közösen.
2010 júniusában, Szegeden bontott zászlót az Európai Unió határokon átnyúló IPA projektje, amely a szegedi és a szabadkai hoki csapat közös programját volt hivatott finanszírozni. Erre a célra az Unió 91 ezer eurót biztosított a két klub számára. Feltételként szabta közös csapatok indítását a magyar bajnokságban. Ez az előző idényben, valamennyi korosztályban megvalósult a 12 évesektől a felnőttekig. Egyik klub egyetlen csapata sem játszott eddig annyi tét meccset, mint a mögöttük hagyott évben. Az új bajnokságban azonban a két felnőtt gárda külön vált, csak az utánpótlás csapatok folytatják közösen a versenyzést, valamennyi a magyar korosztályos bajnokságban szerepel.
Míg a szegediek, vagyis a Tisza Volán le tudta hívni a keretösszege időarányos részét, addig a Szabadkai Szpartak – a szerbiai törvények által nehezítve – csupán jelentéktelen összeghez jutottak. Októberben a városi közgyűlés kabinetfőnöke vette át a projekt irányítását: a két klub megegyezhetett a folytatásba, így januártól új fejezet nyílik a két klub közös életébe.
