Vannak a sortban is mesebeli történetek. Ilyen a szegedi búvárúszók dicsőség táblájának története is. Kanyó Dénes a klub válogatott versenyzője szerint ugyanis „bibliai homály” fedi az adakozó kilétét. Bár kutattak utána, végül is tiszteletbe tartották az inkognitója megtartásának igényét.
Történt pedig, hogy Valaki, vagy Valakik egy beton táblát „állítottak” a szegedi búvárúszók sikereinek megörökítésére. Húsz név került a táblára, olyan versenyzők, Akik a klub sportolójaként világ, vagy Európa bajnoki versenyen dobogóra állhattak. És természetesen szerepel a táblán a Mester, a sportág szegedi megteremtőjének Gyémánt Imrének a neve is.
A névsor több, mint negyven évet ível át, Kertai doktortól Kiss Ferin át a legfiatalabb Dimák Dávidig.
A klub hosszú évek óta az ország első számú búvár egyesülete. Kiheverte a Mester elvesztését is. Akkor ugyanis már alig volt aktív versenyzője az egyesületnek, de Kanyó Dénes, Aki már a visszavonulást tervezte, Imre bácsi emlékének tisztelegve átvette a marsall botot, s mára már megint élen vannak a szegediek.
Az idei hódmezővásárhelyi világbajnokságon Kanyó, világbajnoki címet szerzett négyszáz búváron, megkoronázva ezzel eddigi pályafutását, s bár lassan közelebb van a negyvenhez, mint a harminchoz, a jövőt még mindig az aktívak között képzeli el és nem senior bajnokságokon fog indulni.
Tanítványai is, nagyon tehetségesek a korosztályos válogatottakban is sokan szerepelnek a „murénások” közül.
Bár a betonba vésett nevek alatt nincs további hely, az edző szerint van még szabad falfelület az uszodában, majd kerülhet óda újabb tábla is, nyerjék csak az érmeket a fiatalok.
