Nagy László idén mindent megnyert a Barcelonával (Fotó: MTI)
Aligha kétséges, hogy ez idő szerint Nagy László az a magyar sportember, akinek a világpiacon a legmagasabb az ázsiója.
Lehet persze, hogy Dzsudzsák Balázs vagy Gera Zoltán többet keres a Barcelona BL-győztes, spanyol bajnok és most már ASOBAL-kupagyőztes csapatkapitányánál, de ő az egyetlen olyan magyar sportoló, aki egy világszerte elterjedt, komoly pénzeket megmozgató csapatsportban – a manapság oly felkapott kifejezéssel élve: látványsportágban – hivatalosan is a földkerekség legjobbjának számít, legalábbis a Planet Handball című szaklap körkérdése alapján.
A 209 centis óriás csütörtökön újabb elismerést kapott: miután csapatával megnyerte a Spanyol Kupát – amelynek ASOBAL Kupa a hivatalos neve -, megválasztották a négyes döntő legértékesebb játékosának. Nagy a két összecsapáson összesen 15 gólt lőtt, valamennyit akcióból, az Ademar León elleni, 28-27-re megnyert döntőben kilencet.
A spanyol – ezen belül is elsősorban a katalán – sajtó ódákat zeng Nagyról, a barcelonai El Periódico szerint például „a kék-vörösek kapitánya megmutatta, miért tartják a világ legjobb kézilabdázójának”, de a Sport, az El Mundo Deportivo és az El Mundo sem fukarkodik a szuperlatívuszokkal.
Nagy Lászlót a kupagyőzelem másnapján hívtuk fel. A beszélgetést SMS-váltás előzte meg, amelynek lényege az volt, hogy szívesen nyilatkozik, de – ha lehet – ne foglalkozzunk azzal, hogy játszik-e még a magyar válogatottban.
„Úgy gondolom, ez már lerágott csont” – mondta Nagy, akit a katalán sztárcsapathoz 2013-ig szóló szerződés köt.
– Annyira talán mégsem, mert az El Mundo Deportivo újságírója is feltette a kérdést Valero Rivera szövetségi kapitánynak – mármint, hogy mikor szerepel ön a spanyol válogatottban -, amire a szakvezető azt válaszolta, még meg sincs az állampolgársága, akkor pedig hogyan lehetne szó a szereplésről?
– Azt hiszem, a szövetségi kapitány a megfelelő választ adta.
– Beszéljünk az idei káprázatos sikereiről, a világ legjobbja címről, meg arról, hogy ön lett a kupadöntő MVP-je. Régen is jó kézilabdázó volt, de most mintha kegyelmi állapotban játszana. Miért?
– Talán harmincéves koromra beértem, de az is sokat jelent, hogy harmonikus családi életet élünk a feleségemmel és négy és féléves Debóra lányunkkal. Ha az ember körül minden rendben van, akkor a kézilabda is jobban megy.
– Barcelona a hazája?
– Most mit mondjak erre? Aki járt már itt, az tudja, milyen nagyszerű város. Több mint tizenegy éve élek itt, már nemcsak spanyolul, hanem katalánul is folyékonyan beszélek, befogadtak az emberek.
– Egy kollégám mesélte, hogy az idei BL-döntőn – a futballon, nem a kézilabdán – nem egy olyan Barça-drukkert látott a Wembley-ben, akin „Nagy” feliratú Bercelona-mez volt. Ez azért már valami!
– Ha így volt, nagyon jól esik. Tényleg befogadtak a katalánok, ez abból is kiderül, hogy ma már én vagyok a csapatkapitány. Azt hiszem, ez a tény is közrejátszik abban, hogy idén ennyire jól ment a kézilabda. Megnőtt az önbizalmam, felelősséget érzek a csapatomért.
– Hétfőn volt az Év sportolója gála, mármint Budapesten, de az ön neve olyannyira fel sem merült a díjazottak között, hogy az sportújságíró szövetség fel sem vette arra a listára, amelyiket a szavazók elé terjesztett, hogy ezek közül a nevek közül válasszanak. Engem például sokkolt ez az eljárás.
– Van erről véleményem, de megtartom magamnak, nem akarom felkorbácsolni az indulatokat.
– Hazajön az ünnepekre?
– Most nem, majd a nyáron. December 30-án New Yorkba repülök, ahol a helyi klub rendezésében lesz január elsején egy gálameccs, amelyen a világválogatott a Bundesliga-játékosok válogatottjával csap össze. Meghívtak a világválogatottba…
– Még egy elismerés. Idén nyert BL-t, spanyol bajnokságot és kupát, megválasztották a világ legjobbjának, most meg a világválogatottban szerepel. Lehet ezt még fokozni?
– Lehet, New Yorkból elutazunk a családdal tíz napra üdülni a Bahamákra…