Tulajdonképpen véletlenül csöppent a futball világába, a Vidi futballcsapatát működtető gazdasági társaság tulajdonosa, Garancsi István kérte fel a szerepvállalásra. Operatív igazgatóként került a fővárosból Fehérvárra, tavaly augusztus 1-től látja el az ügyvezetői teendőket. Berzi Sándort váltotta, aki az MLSZ-ben vállalt szerepet.
Hosszas egyeztetés után, nehezen áll rá az interjúra, azt mondja, inkább az eredmények beszéljenek helyette.
– A semmiből került a futballba, ráadásul a legkomolyabb anyagi bázissal rendelkező hazai sportvállalkozást bízták önre. Nem tartott a feladattól?
– Felkértek, igent mondtam. Bár merőben új kihívást jelentett, azért nem volt idegen számomra a labdarúgás világa, hiszen iskolásként futballoztam. Győrben, ahol felnőttem. Az iskolai csapat védője voltam. Mérkőzésen 6-7 éves koromban jártam először, bár akkor még nem teljesen voltam tisztában a szabályokkal. A szüleim egyébként mérnökök voltak, nem a labda körül forgott az életük, így édesapám nem volt különösebben nagy focirajongó. Én ennek ellenére most itt vagyok és a Videotonért dolgozom.
– Könnyebb, vagy nehezebb a dolga, mint arra előzőleg számított?
– Bizonyos dolgokra nem voltam, nem is lehettem felkészülve, akadtak történések, amelyeket nem lehetett látni előre. Azt tudtam, hogy nagyon sokat kell tanulnom. Most is tanulási fázisban vagyok, minden nap hoz újdonságot. Élvezem a kihívást, különösen azt, hogy nem egy romokban heverő, lejtőn lévő vállalkozást kell irányítanom, hanem egy feltörekvő, épülő céget. Vállalatvezetőként a legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy megtaláljam az összhangot a munka, a család és a szabadidőm hasznos eltöltése között. Ugyanis kellő időt szeretnék tölteni a szeretteimmel, ugyanakkor a saját hobbijaimmal is szeretnék foglalkozni. Egyébként ezek is többnyire a sporthoz köthetőek.
– Mielőtt Fehérvárra került, az idegenforgalomban volt érdekelt, Himalája-expedíciókat vezetett. Mondhatni, nagyot zuhant, hiszen míg a Mount Everest 8848 méterével a világ legmagasabb pontja, a magyar futball lényegesen szerényebb helyet foglal el.
– Javítanék, nem expedíciókat vezettem, hanem túrákat. A kettő nagyon különbözik egymástól, és nem csak a Himaláján, hanem a világ legkülönbözőbb pontjain. Amúgy nem hiszem, hogy a magyar futball mélyen lenne. A magyar labdarúgás fejlődése egyértelműen látható. Az biztos, hogy mindenki azt akarja, hogy előrelépjünk, s ez már félsiker, komoly erők mozdultak meg, s ez látszik majd az eredményeken is.
– A bajnoki arany után a harmadik helyen telelnek, amit a drukkerek nagy csalódásként élnek meg. Ön is?
– Egyáltalán nem, ezt komolyan mondom. A nyár nagy változásokat hozott a Vidi életében, nem csak az edzői stáb, a játékoskeret is kicserélődött. Egy futballklub életében kevés ilyen volumenű változás áll be, talán csak akkor, ha tulajdonost cserélnek. Benne volt, hogy az átalakulás nem azonnal hozza majd a sikerket, s ez be is következett, de most már az eredmények is kezdenek jönni, vagyis kezd beérni a munka. Tudjuk, honnan indultunk, s hova akarunk eljutni. A hároméves tervünkben alapvető elvárás, hogy mindhárom évben kijussunk a nemzetközi porondra, jelenleg ez elérhető, hiszen a 3. hely Európa-liga indulást ér. Három éven belül szeretnénk a BL, vagy az EL főtáblájára jutni. Úgy gondolom, ez megvalósítható.
– Komoly a lemaradásuk a Debrecennel és a Győrrel szemben. Elképzelhetőnek tartja, hogy befoghatják a két, legfőbb riválist?
– Esély mindig van, a sportban pedig pláne minden lehetséges. A tavasz tartogathat még meglepetéseket, nem gondolom, hogy lefutott a bajnokság. Az éllovas Debrecennek tavasszal a legnagyobb riválisai ellen idegenben kell játszania, mi viszont a legfőbb ellenfeleinket hazai pályán fogadjuk majd.
– Komolyan mondja, hogy a bajnoki arany tükrében a harmadik hely elfogadható?
– Igen, már utaltam rá, nem lehet kötelezővé tenni, hogy minden évben aranyérmet kell nyernünk. Az utóbbi időszakban a Debrecen ezt megtette, de előzőleg senki sem tett szert egyeduralomra. Én úgy fogom fel, új csapattal indulunk az élvonalban, ennek tükrében elégedett vagyok a jelenlegi helyezésünkkel. A legfontosabb, hogy fejlődjünk, ez pedig ma már egyértelműen látszik a csapaton!
– A félszezon végére kiegyenesedtek ugyan, azonban néhány forduló után a 8. helyen szerénykedtek, helyenként kiábrándító játékot nyújtva. Nem gondoltak arra, hogy menesztik Paulo Sousa vezetőedzőt?
– Nem, ez meg sem fordult a fejünkben. Bizalmat szavaztunk neki, meghatároztuk a célt, amit el kell érnie. Néhány hónap után nem kell ítéletet mondani, hiszen idő kell ahhoz, hogy a munkája beérjen. Olyan csapatok ellen kell helyt állnunk, amelyeknél a nyáron semmilyen komolyabb változás nem történt. Minden kezdet nehéz, de egyértelmű, hogy jó irányba haladunk.
– A vezetőedző kontroll nélkül dönthet, vagy adott esetben sor kerül számonkérésre?
– A cég három fő pillérből áll, minden részleg első embere adott időközönként beszámol nekem az elvégzett munkáról, – nincs ez másként a szakmai oldal tekintetében sem, – majd közösen értékelünk. Úgy készülünk, hogy vezetőedzőnk kitölti hároméves szerződését. A klub hosszú távú építkezésbe kezdett Paulo Sousával. Ez nem egy egyik napról a másikra végbemenő folyamat. A tervünk az, hogy néhány éven belül európai szinten is jegyzett klub legyünk. Az anyagi lehetőségeink kapcsán, ha élklub nem is, de olyan egylet szeretnénk lenni, amely rendszeresen megmutatja magát a különböző nemzetközi sorozatokban. A magyar drukkerek azt várják, hogy a válogatott mellett a klubfutball is eredményes legyen, azonban ehhez is idő, kitartás és kemény munka kell. Egy kis osztrák egyesület is a duplájából gazdálkodik, mint mi. Úgy gondolom, a struktúra, a felépítés tekintetében már kezdünk a kontinens elitjéhez tartozni, de pontosan tudjuk, még nagyon sok munka vár ránk. Reményeink szerint olyan európai klubokhoz fogunk ellátogatni a következő hónapokban, amelyek nagyjából ugyanakkorák, mint mi és az ő tapasztalataikkal gazdagodva fejlődhetünk tovább mi is. Osztrák, holland és belga klubokkal is felvettük a kapcsolatot, hogy megismerkedhessünk az ottani rendszerekkel, a klubok szervezeti felépítésével. Főleg a marketing, az infrastruktúra, a szurkolók kiszolgálása, a drukkerek toborzása, a jegyértékesítés megszervezése terén akadnak még feladataink. A Videoton FC komoly cég, 123 állandó státuszú munkavállalóval, 60, a különböző szekciókban dolgozó stábtaggal és 63 profi, igazolt futballistával. Többen irigyelnek bennünket, hogy a legtöbb pénzből gazdálkodó hazai sportvállalkozás vagyunk. A helyzetünk valóban kedvező, köszönhetően a tulajdonosnak, a szponzoroknak, de sokat is teszünk azért, hogy ez a folytatásban is így maradjon. Költségvetésünk egyébként nagyságrendileg nem különbözik a közvetlen riválisaink költségvetéseitől. Ugyanakkor soha nem szabad elfelejteni, hogy ami itthon elég, az a nemzetközi porondon egyelőre kevés.
