Na persze a bankettpofozkodás mindjárt érdekesebb, mint az a tucat érem, amit a magyar úszók a bankett megkezdése előtt nyertek. Hogy négy napig egy Európa-bajnokság zajlott Szczecinben, keveseket izgat – nade a Verrasztó-kis Gyurta affér, az igen, az címlap, arra mindenki rárepül, olyan médiumok is, amelyek címes hírben sem hozták, hogy amikor nem záróbuli volt a lengyeleknél, hanem úszóverseny, akkor Cseh László három Eb-aranyat szerzett, a nagyobbik Gyurta meg repesztett egy textilvilágcsúcsot.
Engem alapvetően ez zavar. Zavar, hogy míg Cseh első aranyát 13-an kommentelték a sportlap online oldalán, a harmadik, 200 pillés sikerét 8-an, míg Gyurta Dani parádés úszásához 7 ember fűzött véleményt, addig az ökölpárbajról szóló beszámolóhoz néhány óra alatt 65-en szóltak hozzá, és este is már 75-nél járt a számláló.
Persze, álnaivitás lenne arról elmélkedni, miért érdekesebb egy zárt körben leakasztott pofon egy aranyéremnél – ilyen világban élünk, elég csak megnézni a Híradót vagy meghallgatni egy keradón a rádiós hírcsokrot: ma az a menő, ahol van vér, halál, robbanás, de rosszabb esetben is rablás. Hat az egyhez a rossz-jó hírek aránya, érzékre – de szerintem erősen fölélőttem.
Magához az incidenshez túl sok hozzáfűzni való nincs. Hacsak nem néhány szubjektív kommentár, úgy mint:
1. a végletekig terhelt sportolói test és elme már igen kis szeszmennyiségtől igen jelentős átalakuláson megy át, sok sztorit tudnának mesélni záróbankettekről – maradjunk annyiban, velősebbet is annál, mint ami most kibukott;
2. Verrasztó Dávidnak is megvan a maga külön története – aminek úgy egyébként nincs köze Gyurta Gergelyhez, viszont kellőképp tele van annyi feszültséggel és léleknyomorítással, hogy a helyzetét ismerők legalább annyit megjegyezzenek: azért nem csoda, hogy kiszakadt belőle egy irdatlan adag feszültség. Fontos: itt nem arról van szó, hogy ez bármi alól felmenti, csupán egy lábjegyzet ahhoz, hogy mi állhat egy ilyen őrület hátterében, elvégre az úszósportból amúgy nemigen érkezik hír egymás kibelezéséről.
3. Hogy legyen némi irónia is: most már alapvetően érthető, Verrasztó – anno némi meglepetésre – miért egy orosz ketrecharcost jelölt meg példaképeként a tavalyi Eb-re készült adatlapon.
És akkor a szálak elvarrása: az ügy a fegyelmi bizottság elé kerül a MÚSZ-ban, jóllehet a sértett nem tett feljelentést – a tömeg meg hörög, hogy feszítsétek meg. Ez a dilemma nem akármilyen: ha eltiltják Verrasztót hosszabb időre, azzal elkezdik maguk alatt is vágni a fát. Az elmúlt két év tapasztalata ugyanis azt mutatja, hogy Dávid egyre jobb, érettebb úszást produkál, azaz a papírforma szerint Londonban ott kell lennie a 400 vegyes fináléjában. (A pesti Eb óta minden nagy versenyen ott van.) Na most, ha ott van, és rosszabb esetben is 5-6. helyen végez – ez azért bőven realitás –, az igen fontos pontokat jelent abban a táblázatban, ami alapján a MOB majdan osztja a 2013-as központi támogatásokat, sőt, az olimpiai eredmények, ha csökkenő mértékben is, de hatással vannak az egész ciklus támogatására. Azaz Verrasztó esetleges ötödik helye egy négyéves ciklusban több tízmilliós nagyságrendű állami támogatást jelent az eredményességre alapuló pénzosztó rendszerben…
Emellett az affér arra is kiváló lehetőséget kínál, hogy mostantól hosszú heteken át gyötörjék a két szereplő két kiváló klasszistesóját, emitt Gyurta Dánielt, amott Verrasztó Evelynt. Minden hétre jut majd egy riporter, aki rákérdez. Aki felkavarja a lelküket. Mert ne tévedjünk: bár semmi közük sincs hozzá, azért a történtek nekik is fájnak.
Mindezek alapján jó lenne meg nem történtté tenni az egészet – de ha már így alakult, célként legalább kitűzhető minden érintett részéről, hogy a konkrét seb gyógyulásával párhuzamosan a lelki fájdalmak is csökkenjenek.
Ami ebben a környezetben majdnem akkora kihívás, mint a londoni érem.
