Egész évben kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott klubcsapatában, és a januári világbajnokságon három mérkőzésen is nagy segítségére volt a válogatottnak Carlos Pérez, az MKB Veszprém átlövője, akit pályafutása során most választottak meg negyedszer az év férfi kézilabdázójának. Csárli – ahogy a királynék városában ismerik – negyvenévesen is a csúcson!
A veszprémiek kapucsínóbőrű játékosa 1997-ben érkezett hazánkba, hogy a kubai válogatott tagjaként megismerkedjen az európai játékstílussal. Azonnal a bajnokcsapatban találta magát, ahol nem volt gondja a beilleszkedéssel. A klubhűségét bizonyítva azóta is a bakonyi megyeszékhelyen játszik, Veszprémben lakik. Néhány évvel később megkapta a magyar állampolgárságot és szerepelhetett honfitársával, Ivo Diazzal együtt a válogatottunkban is.
A Magyar Kézilabda Szövetség minden év decemberében megválasztja az év legjobb játékosait. 2003 és 2005 között háromszor is Pérez vitte el pálmát, s most, a 2011-es esztendőben is ő lett az év férfi kézilabdázója.
– Milyen érzés, hogy ismét önre voksoltak?
– Nagy megtiszteltetés számomra, nagy örömmel hallottam, hogy már negyedszer lettem az év legjobb magyar játékosa. Boldog vagyok, hogy túl a 40. születésnapomon is tudok segíteni a klubcsapatomnak, és örülök annak, hogy a válogatottnak is hasznára lehettem a vébén, három összecsapáson.
– Minden évben elgondolkozik azon, hogy legyen-e folytatás. Mire gondol ilyenkor?
– Amikor idősödni kezdtem, minden év májusában leültem a klubcsapatom vezetőivel, hogy megbeszéljük az előző évet. Eddig mindig megígértem, hogy még egy évet megpróbálok, hátha tudok még a csapatom hasznára játszani. Most már egy kicsivel nehezebben regenerálódom, de azért ugyanúgy elvégzek minden edzésmunkát, mint a fiatalok. A mérkőzéseken nem sértődöm meg, ha nem játszom 30-40 percet, de, ha tudok segíteni a veszprémi csapatnak, akkor segítek és lövöm a gólokat. Persze érzem, hogy már nem vagyok fiatal, és hogy engedni kell a huszonéveseket játszani.
– Hogyan telik önöknél a karácsonyi szünet?
– Hazamegyek tíz napra Kubába, meglátogatom a lányaimat, a családomat. Természetesen fürdök majd a tengerben is, hiszen ott most nyár van. Január elején aztán jövök vissza, és Csoknyai István edzővel és az itthon maradó játékosokkal elkezdjük a felkészülést a tavaszi nagy menetelésre.
– Mit mond az MKB Veszprém vezetőinek 2012 májusában?
– Ezt még nem tudom, majd akkor eldöntöm. Ha bírom még az iramot, és a csapatnak is szüksége van rám, akkor elgondolkozom a folytatásról.
