Nem megfelelően gazdálkodott az értékeivel a Szeged 2011 NB II-es labdarúgó csapata. Szeptemberben, éppen amikor a csapat a nehéz kezdés után összeállt és a szurkolók kezdtek focimeccsre járni, robbant a bomba Szegeden. Rövid egy hét leforgása alatt két labdarúgót és a vezetőedzőt menesztette a csapat ügyvezetője, a szlovén Adem Kapic.
Az egyik játékos, aki fiatal kora, töretlen küzdőszelleme és góljai miatt hamar közönség kedvenc lett, most a Fradiba készül. Erről és a pályája eddigi alakulásáról beszélgettünk az iskola után Batik Bencével a hódmezővásárhelyi Eötvös József középiskola magántanulójával.
– Ha most be kellene téged mutatnom, milyen klubot említhetnék a neved mellett?
– Egyelőre semmilyet. Utoljára nagypályán a Kiskundorozsmában játszottam bő egy hónapja a Kiszombor ellen, ahol gólt is rúgtam. A helyi NB I-es futball csapatban is játszottam, de a menedzserem kérésére most sehol sem játszom, nehogy megsérüljek az orvosi vizsgálat előtt, mert az megakadályozná a szerződéskötésemet.
– Egy újszülöttnek minden vicc új jeligére, mutatkozz be azoknak az olvasóknak, akik még nem hallottak rólad.
– Öt évesen kezdtem focizni a Tisza Volán Focisuliban Molnár Tibornál. Nem mindennaposan indult a focista pályám. Az egyik nyári tábori napon az uszodában, amikor már sorakoztatott bennünket Tibi bácsi, szaltót ugrottam és betörtem a fejem, de ez sem tántorított el a sporttól. Később egy korosztállyal feljebb kerültem, a 93-asokhoz, ahol Hűvös Gábor volt az edzőm. Innen két évre átkerültem Szombathelyre, az Illés Akadémiára, ahova Apró Attila hívott. Sajnos ő fél év után elkerült onnan, majd engem is elküldtek, mert azt mondták, hogy túl kicsi vagyok és nem látnak bennem fantáziát. Akkor 167 centi voltam, most 190 vagyok. Apró Attila miatt Hódmezővásárhelyre igazoltam, ennyivel tartoztam korábbi edzőmnek. Innen hívott az előző szezonban a KITE Szeged, ahol nagyon jól éreztem magam. Major László kiváló edző és a társak is nagyon szerethető emberek voltak.
– Nyáron következett a Szeged 2011. Miért?
– Mert mindig is Szegeden szerettem volna profi futballista lenni. A kiskundorzsmai „válogatón” nem is volt gond, öt perc után Bozóky úr kezébe csaptam. Egy éves szerződésről beszéltünk, amit szeptemberben három évvel meg akartak hosszabbítani.
– Mi okozta a szakítást?
– Adem Kapic úr nem vett komolyan, olyan kis pisisnek tartott, erőből akarta lenyomni a torkomon a három évet, s mivel ezt nem fogadtam el, elzavartak a csapattól.
– Akkor már volt menedzsered.
– Még nem, én tárgyaltam, de apukámnak kellett volna aláírni, mert még nem töltöttem be a 18. életévemet. Tanultunk a dologból, most már van, aki segítsen.
– Hogyan került képbe a Fradi?
– Több klub is megkeresett, de én gyerekkorom óta Fradi szurkoló vagyok. Kedvencem a Simon, Lipcsei-féle csapat volt, s ha most sikerülne odaszerződnöm, akár dolgozhatnék egykori példaképemmel is. Ráadásul a Fradi tábor hangulata is elvarázsol, szóval nagy álmom teljesülne, ha magamra húzhatnám a zöld-fehér mezt.
– Mikorra realizálódhat a szerződésed?
– A héten lesz egy tüzetes orvosi vizsgálat, s utána minden kiderül.
