A szombati kupameccsekkel lezárult a magyar fociősz. Gondolom, a Sport Tv vezetői a jövő évi terveket szőve azon tanakodnak, mostantól nincs olyan, hogy a műsorvezető azonnal visszaadja a szót a stúdiónak, meg a reklámblokk is bőven ráér, maradjon csak ott a kép, hátha élő egyenesben visznek el valakit az aktuális meccsről a rendőrök. Persze, az igazi az lenne, ha a vezetőedzőre akkor ugrik rá két nyomozó, amikor éppen azt kezdi fejtegetni a mosolygós riporterkisasszonynak, hogy „megérdemelten jutottunk a három ponthoz“…
Egyébként épp ez volt a gáz Aczél Zoltán őrizetbe vételénél is: egy kevésbé frekventált kupameccsről vitték el, ami ugyebár látványos összességében, de igazán akkor lett volna parádés, ha bajnokin csinálják, mert azon garantáltan van kamera. Ha meg élő közvetítés, akkor még csudásabb, még lassítva is vissza lehet nézni, Petur András mély átéléssel kommentálhatná, hogy tessék nézni, itt lépnek oda hozzá… Talán még a legjobb jeleneteket felelevenítő Re-akcióba is beférne, Puhl Sanyi bátyánk legnagyobb örömére.
Már most ez a kirakat, a lényeg a bolt mélyén van – hogy mekkora kört érint a nyomozás, ki van célkeresztben. Ez felmérhetetlen, ugyanakkor egyértelmű, hogy a magyar futballviszonyokat ismerve azon sem csodálkoznánk, ha egy stadion kijáratához odaállna egy terebélyesebb rabszállító, a csapatbuszt meg hazaküldik, mondván, a játékosok most más járművel távoznak az arénából…
Túl nagy mélyszántást nem kell tartani, ha okokat és okozatokat keresünk: minél gyengébb egzisztenciát kínál egy bajnokság, annál nagyobb a kísértés, a jelenlegi ügy tanúsága szerint már 4000 euróért lehet edzőt, középhátvédet kenni. Európa boldogabbik felén ennyiért a telefont sem veszik fel, nálunk viszont 5-3-as vereséget szállítanak a kedves ügyfélnek, azaz nemcsak a kétgólos különbség van meg, de azon is lehet kaszálni, hogy a találkozón ötnél több gól esik. Mindezt a földgolyó túlsó végén, egy monszun sújtotta vietnami város fogadóirodájában, az adekvát kutyapástétom elmajszolása után.
Ez az egész pont olyan, mint a jól helyezett tizenegyes: lehetetlen kivédeni. Már akkor sem ment, amikor határokon belül, a honi totó tipposzlopához vásároltak kapust, hátvédet, középcsatárt – akkor poénkodtak azzal a kabaréban, hogy végre megértették a szlogent: megvette már az ehetit? –, de most, hogy a világ bármelyik szegletében, az interneten lehet fogadni bármire, nem pusztán arra, hogy kétgólos különbség lesz-e vagy hogy ki nyer, hanem arra is, hogy lesz-e gól az utolsó tizenöt percben, meg hogy hány tizenegyest fújnak a meccsen (ez ügyben kérdezzék meg a szintén lesittelt magyar bírói pereputy tagjait), szóval nem egyszerű.
Szinte kizárólag az önkontrollra, a saját szűrőre van bízva, hogy valaki elcsábul-e vagy sem. Ebben a mai mezőnyben ráadásul semmi sem tűnik fel, bárki nyerhet – leszámítva a Zalaegerszeget –, bárki visszajöhet 0-3-ról, bárki bukhat 2-0-ról, belefér, benne van a játékban. Hogy aztán ezen túlmenően ki van benne a buliban, az többnyire nem derül ki, persze, néhány dominó azért eldől, de ez az üzletmenet része. (Azt nem értem, hogy a liechtensteini kupaellenféltől hazai gyöpön néggyel kikapó együttes tagjaival kapcsolatban egyelőre semmi hír. Bár erre mondom azt, hogyha nem volt bunda, akkor meg azért kell őket elvinni, mert összehozták ezt a 0-4-et… Mindegy, régen volt, csak előjött hirtelen…)
A látványos rendőri akciók arra talán jók, hogy az előttünk álló időszakban kissé alábbhagy majd a bundakedv, az ugyanis tényleg ciki, amikor valakit végigcibálnak rabszíjon az öltözőfolyosón. De ne gondoljuk, hogy teljes lesz a tisztulás, néhány éven (vagy inkább hónapon?) belül megint lesznek fogadókész, pontosabban fogadáskész delikvensek.
