Forrás: Körmend
Obie Trotter, az első magyarországi honosított amerikai kosaras szerepeltetése a válogatottban minden volt, csak nem átütő siker. A szurkolók többsége úgy gondolta, nélküle erősebb lett volna nemzeti együttesünk az augusztusi Eb-pótselejtezőben. Ez persze nem jelenti azt, hogy a honosítás eleve elvetélt ötlet. Talán majd Rashad Bell, a Körmend 29 éves, 202 centis magasbedobója sikeresebb lesz – persze, ha a majdani szövetségi kapitány meghívja a válogatottba.
„Úgy tudom, januárra meglesz az állampolgárságom, már októberben beadtuk a papírokat” – említette a New York egyik városrészében, Queensben született kosaras, aki egyetemi éveit a Boston University csapatában kosarazta át, 2001 és 2005 között. „Tény, hogy ezzel, mármint a honosításommal felszabadulna egy légiós hely a csapatban, de nem ez motivál elsősorban, hanem valami más. Ha már hazámat, az Egyesült Államokat nem tudtam képviselni a nemzetközi porondon, akkor egy más ország, jelen esetben Magyarország színeiben szeretnék kosarazni. Ha lehet, már mindjárt a jövő évi Eb-selejtezőkön.”
Bell igazi világjáró, globetrotter, ahogy ők mondják. A 2006-2007-es idényben már kosarazott nálunk, akkor a Zalaegerszeg csapatát erősítette, olyannyira, hogy 26 pontos átlagával kosárkirály lett, és meccsenkénti 8,9 lepattanója is a harmadik volt az NB I-ben. A következő szezon Olaszországban találta a jóképű fiatalembert, hogy a 2008-2009-es bajnokságot megint hazánkban játssza végig, Székesfehérváron. Az Albacompnál 21,4 pont és 7,3 lepattanó volt az átlaga – az előbbi a harmadik, az utóbbi a nyolcadik legjobb mutató volt az NB I-ben -, de aztán Korea, majd a Fülöp-szigetek következett. De csak átmenetileg, ugyanis tavaly újból visszatért Bell, akár az eldobott bumeráng, ezúttal Körmend volt a célállomás, ahol immár második idényét húzza a kosaras. Tavaly 21,6 pont és 8,5 lepattanó volt a mérlege, idén eddig 18,9 pont és 6,9 lepattanó – de most sokkal erősebb a Körmend, mint az előző idényben.
Forrás: Körmend
„Olyannyira, hogy bajnoki kaliberűnek érzem az együttest, Darian Townes-szal, az újra remekül kosarazó Németh Istivel, s talán most sikerülhet, ami a 2008-2009-es idényben nem sikerült az Albacomppal, pedig akkor a Simon Balázzsal, Radoviccsal és velem felálló Fehérvárnak előre odaadták a bajnoki aranyérmeket – aztán kiesés lett a dolog vége” – mondja Bell.
Bell egyébként szerencsét próbált az NBA-vel is, 2006 nyarán a Toronto Raptorsnál volt próbajátékon, de végül könnyűnek találtatott.
„NBA-kosaras már aligha lesz belőlem, a válogatottságról viszont még nem tettem le. Mindent megadnék azért, hogy Magyarországot, a második hazámat képviselhessem a nemzetközi színtéren. Lehet, hogy Magyarország nem a világ elsőszámú kosárlabda-nagyhatalma, s – bevallom – az olasz konyha is jobban feküdt nekem a magyarnál, de egyvalamiben verhetetlen ez az ország: sehol a Földön nem találkoztam ilyen csinos lányokkal. Még az sem kizárt, hogy egy magyar lányt veszek feleségül, s itt telepedek le” – tekintett a jövőbe a Körmend klasszisa, aki a minap naptárfotózáson vett részt egy lerobbant szombathelyi gyárépületben.
„Ez valami újdonság az életemben, naptárfotózásom még sohasem jártam. Hogy milyen volt? Rettenetesen hideg! De nemcsak hideg, hanem cool is, ahogy mi mondjuk, minden percét élveztem, már csak azért is, mert kellemes volt a társaság, ahogy az talán a fotókról is lejön. Remélem, a körmendi szurkolók kapkodni fogják a csapat naptárát…” -bizakodik Bell, akinek nincs könnyű dolga abban a városban, ahol olyan a szurkolótábor, amilyennel sem Olaszországban, sem Koreában, sem odahaza, az Államokban nem találkozott. Nincs, hiszen egy másik körmendi Bellt kell feledtetni, a legendás Harryt, a húsz évvel ezelőtti sztárt, aki Vasszentmihályon telepedett le, s ott angolt tanít a helyi gyerekeknek…
Meglehet, egyszer Rashad Bellre is ez a sors vár…
