A Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia és a Rátgéber Akadémia egyaránt jól csengő márkanév a maga műfajában. Mindkét intézmény falai között a labdáé a főszerep – igaz, az egyik gömb majdnem kétszer akkora, mint a másik, továbbá kézzel dobják, és nem lábbal rúgják, de a lényeg ugyanaz: mindkettőt be kell juttatni a célba, amelynek emitt gyűrű, amott kapu a neve. A párhuzam azonban – amint az hamarosan kiderül – ennél sokkal mélyebben gyökerezik.
„Ezúttal harmadszor jártam Felcsúton, azaz nem mai keletű a kapcsolat az intézményeink között”, említette a kilencszeres magyar bajnok és Magyar Kupa-győztes kosáredző, aki „mellesleg” a Szpartak Moszkvával Euroligát, a Fenerbahcéval török bajnokságot nyert, s még két európai szuperkupa is gazdagítja idehaza páratlan trófeagyűjteményét.
Harmadszor, de aligha utoljára. Hogy ezt a kijelentést megkockáztatjuk, annak nem más az oka, mint hogy szem- és fültanúi voltunk annak az egyórás edzésnek, amit kedd délután tartott a Mester és a Rátgéber-akadémia sportfejlesztési igazgatója, a 110-szeres válogatott, idén visszavonult klasszis, Mészáros Zalán a felcsúti RealTanoda takaros tornacsarnokában.
A mintegy negyven hátrányos helyzetű csöppségnek és valamivel nagyobb csöppségnek tartott foglalkozást megtekintette Simicskó István és Varga József országgyűlési képviselő és Jakab János, a Puskás-akadémia felügyelő bizottsági elnöke, az FC Tatabánya klubigazgatója. Rátgéber a kicsikkel, Mészáros a felső tagozatosokkal foglalkozott, s hogy sikeres volt az együttlét, azt abból olvashattuk ki eltéveszthetetlenül, hogy a lurkók egyszerűen nem akartak lemenni a parkettről a kosárlabda-edzés befejeztével.
„Én elsősorban azt élvezem, hogy a Puskás-akadémia és a Rátgéber-akadémia együttműködik ilyen kezdeményezésekben, így az első szóra jöttem, amikor hívtak. Nagyon fontos dolognak tartom, hogy a sport révén tanítani tudjunk. Ott nincs szükség pszichológusokra, ahol vannak jó pedagógusok. Fantasztikus nevelő eszköz a sport, azon belül is a labdajátékok. Ezt ki kell használni. A sporttal mindent meg lehet tanítani az embereknek, amit általában politikával próbálunk, gondolok itt a lokálpatriotizmusra, a közösségi szellemre. Nem elsősorban jó sportolókat akarunk nevelni a gyerekekből, hanem derék embereket. Régi tervem, hogy egyszer elhozzam Felcsútra a kosaras srácaimat, hogy egy kettős rangadó keretében megküzdjenek a leendő focistákkal, előbb futballban, aztán kosárlabdában. Remélem, egyszer eljutunk odáig, hogy ez meg is valósuljon, fontosnak tartom az efféle sportbarátságok kialakulását”, mondta a mesteredző, majd a kompánia átrándult a Makovecz Imre tervezte épületbe, az Akadémia székházába, ahol este fél nyolctól a növendékek várták a Felcsúti Kollégiumi Esték sorozatban esedékes „talk show-ra”.
A beszélgetés – e sorok írója és Rátgéber László között – egyórás virtuális idő- és térutazás volt a történelmi Magyarország valamikori déli határától, Újvidéktől Pécsen át Moszkváig és Isztambulig, 1966-tól, Rátgéber születésétől a hetvenes, nyolcvanas évek titói Jugoszláviáján – a „kontrollált liberalizmus” hazáján – keresztül a kilencvenes és kétezres évek Magyarországára, ahol kiteljesedett Rátgéber edzői nagysága. Másfél évtizeden át a MiZo-Pécs klubcsapatánál és a válogatottnál, amelyet legutóbb ő vezetett ki Európa-bajnokságra, még 2009-ben.
„Úgy nőttem fel, úgy neveltek engem, hogy a futball a legfontosabb mellékes dolog a világon”, beszélt a sztáredző a labdarúgáshoz fűződő speciális kapcsolatáról, kötődéséről, majd így folytatta: „A futball olyan, mint az élet: aki nem használja ki a helyzeteit, az nem nyerhet.” Természetesen ezt is az Euroliga-győztes edző mondta, aki igyekezett életre szóló tanácsokkal ellátni a fiatalokat. „Ne higgye senki, hogy azért, mert bekerült ide, a Puskás-akadémiára, már biztos, hogy focista lesz belőle. A bekerülés még csak részsiker sem, itt kezdődik igazán a küzdelem, most kell a legjobban hajtani, most kell minden lehetőséget kihasználni, mert csak azokból lesz jó futballista, akik mindent kihoznak magukból.”
Ugyanakkor azt is hangsúlyozta: még a sportsikereknél is fontosabb, hogy derék ember váljék a gyerekekből, amihez a tanulás is szükséges, azaz mindkét területet ugyanolyan fontosságúnak kell kezelni.
Hogy a srácok élvezték a tartalmas órát, azt a befejezésként feldübörgő vastaps bizonyította. Hogy Rátgébert és Mészárost is megérintette az előadáson hallottakra szemmel láthatóan fogékony növendékek rajongása, arról a hazaúton, a gépkocsi hátsó ülésén, az est főszereplőinek megilletődött szavait hallgatva győződhetett meg a talk show moderátora…
(Fotók: www.pfla.hu/Takács József)
