„Sid the Kid”, a kanadai – és persze a pittsburghi – hokirajongók bálványa tíz és fél hónapos szünet után játszott újra éles meccsen. Legutóbb 2011. január 5-én láthattuk a 24 éves szupersztárt, azóta súlyos – és gyógyíthatatlannak tetsző – agyrázkódása miatt nem engedték jégre az orvosok.
2011. január 1-én, a szabadtéri Winter Classic mérkőzésen kapott egy ütést a fejére a washingtoni David Steckeltől, majd pár napra rá a tampai Victor Hedman intézte el a pittsburghi szupersztárt – akkor úgy tűnt, végleg.
Tavasszal Ted Sator, a magyar hokiválogatott akkori szövetségi kapitánya egy magánbeszélgetésen arról beszélt, nagyon rossz híreket kapott Crosbyról, könnyen lehet, hogy soha többé nem játszhat, annyira rossz állapotban van az agya.
A lábadozás hosszú hónapjai nehezen teltek a rajongók és természetesen Crosby számára, míg végre november közepén felröppent a hír, hogy november 21-én, a New York Islanders elleni mérkőzésen újra játszik a „Kölyök”.
„Soha nem szoktam kimenni a bemelegítésre, azt általában az öltözőből figyelem tévén, de most kimentem, mert kíváncsi voltam, hogyan fogadja a közönség Crosbyt” – mondta Dan Bylsma, a Pingvinek edzője, és tényleg, a Long Island-i Consol Energy Center 18 571 nézője viharos ünneplésben részesítette – az ellenfél centerét…
Aztán elkezdődött a meccs, és 320 napos várakozás után mindössze 5 percre és 24 másodpercre volt szüksége ahhoz, hogy Pascal Dupuis passzával átkígyózzon az Islanders-védők erdején, majd fonákkal bevegye a New York-i újonckapus, Anders Nilsson hálóját.
Sidney Crosby ezzel a góllal tért vissza
Ami ezek után következett, az nem jellemző Crosbyra, de a körülményeket figyelembe véve érthető. A center kitörő örömmel, és ezen a helyen idézhetetlen szövegű diadalordítással ünnepelte csodás visszatérését.
„Remélem, a tévénézők nem olvasták le a számról” – mosolyodott el szégyellősen a csodás 87-es a meccs után az interjúszobában.
És az a bizonyos mérkőzés utáni nyilatkozat
Ezzel azonban még nem volt vége – a szerencsére. Crosby még egy gólt ütött, adott két gólpasszt, ezzel elindítva a találgatást, hogy a hátra lévő 61 mérkőzés elég lesz-e számára, hogy utolérje a pontlistát vele szemben 25 pont előnnyel vezető torontói Phil Kesselt.
Crosby 15 perc 54 másodpercet töltött a jégen, hat perccel kevesebbet, mint a tavalyi átlaga, a 21 buliból 14-et megnyert, és még azt a jókora bodicseket is kibírta, amit Travis Hamonictól kapott.
„Igen, tudtam, hogy kit kenek fel a palánkra, de nem érdekelt, ez a játék része. Ráadásul teljesen szabályos volt” – mondta az Islanders védője. Igen, az volt, de mégis, a közönség lélegzetvisszafojtva figyelte az ütközést.
A díszpáholyban természetesen ott volt a Penguins tulajdonosa, Mario Lemieux, s a legtermészetesebb, hogy az elemzők azonnal párhuzamot vontak a Crosby előtti legnagyszerűbb Penguins-hokis és „Sid the Kid” között.
A non-Hodgkin-kórtól sújtott és krónikus hátfájdalmakkal küszködő Lemieux 2000. december 27-én tért vissza három és féléves visszavonulásából, s egy góllal, valamint két gólpasszal jeleskedett. Tény, akkor már 34 éves volt, Crosby most meg csak 24, de akkor is, a „Kölyök” egy góllal felülmúlta főnökét…
