Goran Ivanisevic kocsival érkezett Zágrábból Budapestre – ő az, aki a IV. Tennis Classic vendégei közül a legközelebb lakik. Manapság – ahogy szavaiból kiderült – a futball jobban érdekli, mint a tenisz.
– Milyen most az idő szülővárosában, Splitben?
– Nem tudom, nem onnan jövök.
– Hűtlen lett Dalmácia fővárosához?
– Dehogyis, a kedvenc csapatom a Hajduk, csak sajnos idén korán kiestek az Európa Ligából a Stoke City ellen.
– De úgy tudjuk, van angol kedvenc csapata is.
– Igen, a West Bromwich Albion. Nekik nyolc éve szurkolok.
– Hallott a magyar játékosukról?
– Geráról? Persze… Visszatért a Fulhamtől, nem?
– De. Lehet, hogy manapság a futball jobban érdekli a tenisznél?
– Mármint, hogy engem? Bevallom, nézni szívesebben nézem, mint a teniszt. De játszani inkább a teniszt játszom, a rossz térdem miatt nem szívesen focizom.
– Térjünk vissza azért a teniszhez, végtére is teniszezni jött Budapestre…
– Ahol milliószor jártam már, végül is Balázs (Taróczy, a verseny szervezője – a szerk.) volt az edzőm.
A 2001-es wimbledoni döntő Rafterrel:
– Szóval, hogy is tudta megnyerni 2001-ben Wimbledont? Minden idők leghihetetlenebb GS-győzelme volt, hiszen csak szabadkártyával indulhatott…
– Tényleg az volt. Semmi esélyem sem volt, főleg, hogy előtte pocsékul játszottam. Addigra három döntőt vívtam Wimbledonban, 1992-ben Andre Agassi ellen óriási esélyes voltam, aztán kikaptam, 1994-ben és 1998-ben sem voltam esélytelen, mindkétszer Sampras ellen, no de harmincévesen, 2001-ben? Már csak 125. voltam a világranglistán, minden tagom sajgott, de egyszer csak összeállt a játékom. Moyá, Roddick, Safin, Henman, korábbi és későbbi világranglista-vezetők, utóbbi az eső áztatta elődöntőben – mindegyiket megvertem. A döntő hétfőn volt, talán ez segített, nem tudom, de öt szettben, az ötödikben 9:7-re győzni tudtam.
– Még ma is szeret teniszezni?
– Persze, ezért is vagyok itt önöknél…
A Taróczy Balázzsal készült interjúnk ITT OLVASHATÓ.
