Pérez Carlos szombaton újabb fejezetet írt a végtelen pályafutását megörökítő hőskölteménybe. A Veszprém férfi kézilabda-csapatának havannai születésű balátlövője hét gólt vágott Bajnokok Ligája-mérkőzésen az oroszoknak.
Egyenlő állás után az ő két góljával nyerte meg a meccset az „örökös” magyar bajnok. Vasárnap beszélgettünk a világ egykori legjobbjával, aki egy-egy találkozó erejéig még mindig elvarázsolja a nézőt – és az ellenfelet.
– Volt, aki szobrot emelt volna önnek Veszprém főterén a szombati parádéja után…
– Szobrot? Na, ne hülyéskedjen. Nem csinálok én semmi rendkívülit.
– Már amennyiben teljesen megszokott, hétköznapi dolog egy negyvenéves, kétgyermekes, középkorú úrtól, hogy hét gólt dob az orosz bajnoknak kézilabdában.
– Mindenki a korommal jön. Érdekes, én meccs közben egyáltalán nem érzem. Meccs közben. Mert ma, vasárnap már nagyon is éreztem. Egész nap regenerálódtam.
– Az mit jelent önnél?
– Hát heverésztem.
– A meccsek után mindig kap egy szabadnapot a mestertől?
– Nem mindig. Van, amikor regeneráló edzést végzek, személyre szabottat. Nagyon vigyázok magamra, egészen máshogyan élek, mint tíz-tizenöt évvel azelőtt.
Akkoriban sokat buliztam, feljártam Pestre salsa-klubokba, ma már csak elvétve teszek ilyet. Rengeteg nyújtást végzek, az ízületekre nagyon kell vigyázni, ez a lényeg.
– Év elején arról beszélt, hogy a nyáron befejezi. Aztán…
– Aztán aláírtam még egy évre. Amíg tudok segíteni a csapatnak.
– A jelek szerint tud. Milyen volt egyébként a szombati mérkőzés?
– Milyen? Pocsék. Rettenetesen játszottunk, de mégis nyertünk. José Mourinho szokta mondani, hogy mindegy, hogyan játszottunk, a fő a két pont. Mármint a kézilabdában, mert a futballban három pont jár a győzelemért.
– Azt is szokták mondani, hogy az a nagy csapat ismérve, ha rossz játékkal is tud győzni.
– Tényleg? Akkor mi jó csapat vagyunk.
– Mennyire? Megnyerhetik végre a Bajnokok Ligáját?
– Mindig azt szoktam mondani, hogy amíg játszom, addig reménykedem. Szóval, reménykedem. De nagyon nehéz lesz. Van három-négy olyan csapat, amelyiket szinte lehetetlen legyőzni.
– Mondjuk, az Atlético Madrid, amelyiktől 37-28-ra kikaptak a múlt héten.
– Hát igen, az egy kicsit sokkoló volt, bár nekik is dobtam egy ötöst. De a Barcelona és a francia Montpellier is bivalyerős. A németek viszont egy kicsit meggyengültek.
– Azt is mondták – illetve írták a fórumozók -, hogy a magyar bajnokcsapatban egy kubainak van a legnagyobb szíve.
– Ezt is eltúlozzák. Különben is, hivatalosan már teljesen, valójában is legalább félig már magyar vagyok. Teljesen folyékonyan beszélek magyarul, tizennégy éve élek itt, ez a második hazám.
– Az oroszok edzője arról beszélt szombat este, a meccs után, szégyen, hogy egy negyvenéves kubai verte meg őket.
– Ezt mondta volna? Mondtam már, hogy legalább annyira magyar vagyok, mint amennyire kubai.
– Most jobbak, mint tavaly ilyenkor?
– Körülbelül ugyanolyan erősek vagyunk. Elment Lusnyikov, Perics, Eklemovics, Nagy Kornél, jött Schuch Timuzsin, Ilyés Feri, Alilovics, Vedran. De nem adjuk fel, ismét megpróbáljuk megnyerni a BL-t.
– Ha kijut a magyar válogatott a londoni olimpiára, nem akar szerepelni?
– A londoni olimpián? Legfeljebb a paralimpián…
