A 66 kg-ban háromszoros Európa-bajnok és vb-bronzérmes dzsúdós harmadik mérkőzésén, a nyolcaddöntőben maradt alul, így a vigaszágon sem folytathatta szereplését, és már a tatamiról lejövet is panaszkodott a ruhájára.
“Jimmynek, azaz Csernoviczki Évinek is voltak gondjai a dzsudogijával, de velem kezdték el ezt a szöszölést-maszatolást – nyilatkozta a 30 éves versenyző. – Az első meccsemen a franciák még elfogadták a ruhámat, aztán jött egy kis japán, aki közölte, hogy nem jó, túl kemény, az ujja rövid, mindig kitalált valamit. A harmadiknál kékben voltam, a helyiek megint lemértek mindent, engedtek volna, de ugyanaz az arrogáns japán ismét mondta, hogy nem jó. Utánam jött Évi, meglátták, hogy magyar, őt is kiszúrta, és vele is kicseréltette a ruhát. Ezzel kapcsolatban talán inkább edzőmet, Bíró Tamást kellene megkérdezni, neki vannak ilyen összeesküvés-elméletei, de ezek sajnos lassan beigazolódni látszanak. Legközelebb ruha nélkül jövünk, és majd itt szerzünk. Gondolkodtam sokat, hogy miért mi, miért én, de ezekre nincs válasz.”
Az MTK-Erzsébetváros sportolója harmadik mérkőzése kapcsán kifejtette: követett el hibákat az összecsapás során, az első percben lehetett volna aktívabb, ezzel együtt furcsállja, hogy háromszor is megintették. Az áprilisi, isztambuli Eb-döntőben legyőzött ellenfele érzése szerint a végére teljesen elkészült az erejével, és az új szabályok ellenére többször is hátralépett a bíró “küzdelem” felszólítása után.
Ami az olimpiai kvalifikációt illeti, Ungvári felemás érzésekkel küszködik: “Jól állok a rangsorban, tavaly április óta szereztem sok pontot, de azt hiszem, többé nem fogok visszafogyni 66 kilóra. Ezért, ami itt folyik, nem. Ha ennyi pont elég lesz, akkor kijutok Londonba, és akkor lefogyasztok, ha nem, akkor nem. Eggyel feljebb, 73 kilóban fogok versenyezni néhány hét múlva Abu-Dzabiban, majd Amszterdamban is. Még az sem elképzelhetetlen, hogy 73-ban kvalifikálom magam, amelyik öcsém, Attila eltiltása miatt üres most, bár erre nincs sok esély. Tény, ahogy telik az idő, egyre nehezebb visszamennem 66 kilóra. Edzőmmel még biztosan lesznek ez ügyben vitáink.”
A magyarokat sújtó “szembeszélre” visszatérve a ceglédi születésű dzsúdós közölte: sokáig elfogultnak tartotta ezt a véleményt, de most már igazat ad Bíró Tamásnak és Csernoviczki Csabának. Utóbbi lányát és tanítványát, a vb-bronzig jutott Évát szerinte három számmal nagyobb ruhában küldték fel kedden a szőnyegre.
“Az évek tapasztalatai és a versenyeken látottak azt mondatják velem, hogy dolgozik itt egy spanyol-, orosz- és egyébpárti brigád, amely nem a mi törekvéseinket támogatja. Emellett nem érzem magam igazán motiváltnak amiatt sem, hogy eltiltották az öcsémet, Attilát, akivel tavaly úgy indultunk neki, hogy együtt jutunk ki az olimpiára. Most is kijött ide autóval a másik öcsémmel, Zolival együtt, hogy szurkoljon nekem. Karvaly (Ungvári Attila – a szerk.) eltiltása mindennap problémát jelent nekem, látom, ahogy egy tehetséges, életerős dzsúdós kezd elveszni, kezdik elfelejteni, már nem úgy nézem én sem a 73 kilósokat, mint korábban, mert ő meghatározó alakja volt a súlycsoportnak.”
A válogatottról szólva Ungvári elmondta, hogy hiányolja azt az összetartást, amely korábban jellemezte a csapatot.
“Világéletemben lokálpatrióta voltam, összetartó és egységes válogatottat szerettem volna, most viszont ahányan vagyunk, annyifelé húzunk. A tavalyi, grúziai Eb-n még külföldiek jöttek oda, hogy honnan van nálunk meg ez a közösségi szellem, mit tudunk mi, de ez mostanra megszűnt, szerintem elsősorban Karvaly ügye miatt. Három-négy válogatott van, szekértáborok alakultak ki, kis csoportokban ülünk a lelátón is. Ez már nem az a magyar dzsúdóválogatott, amelyik pár éve működött…”
