A szegedi eseményen az első aranyérmet Csipes Tamara szerezte kajak egyes 1000 méteren, majd őt követte Vajda Attila kenu egyes 1000 méteren és a női kajak négyes 500 méteren.
Az eseményekről részletesen itt olvashatsz.
Storcz Botond szövetségi kapitány örömmel nyilatkozott az első döntős nap végén:
“A lányokkal maximálisan elégedett vagyok. A négyes kiváló, a verseny folyamán egy pillanatig sem éreztem veszélyben a győzelmet. Vajda és Csipes egyaránt nagyon jól felépített pályát ment, egyikük sem akarta 500-nál megnyerni az 1000 méteres versenyt.
A kenu egyesek futamának vége felé kicsit megijedtem, amikor a spanyol rivális megindította a hajót, de szerencsére Vajda is tudott újítani, így meglett az aranyérem. Azt még el kell mondanom, hogy hatodik helynek én még így nem örültem, mint a kajak ketteseknél Dombiékénak. Megvan a kvóta, és ez a legfontosabb” – értékelt a kapitány.
Az alábbiakban a magyar delegáció legjobbjainak értékelése olvasható.
Vajda Attila, C-1 1000 m, világbajnok:
“A közönség beletette a maga ötven százalékát, én is beletettem a magam ötven százalékát, ez így együtt egy teljes egész, nem is lehetett más a végeredmény, minthogy világbajnok lettem. Öt éve elvették tőlem hazai közönség előtt az aranyérmet, most nem engedtem. Tökéletes pályát mentem, jó volt a taktika is, nagyon sokat gyakoroltuk, hogy az utolsó 100 méteren még egyszer megindítom a hajót. Tudtam, ha 750-nél együtt vagyok a többiekkel, akkor nem kaphatok ki. Ezt a győzelmet a februárban elhunyt édesapámnak ajánlom, aki két nappal ezelőtt ünnepelte volna a születésnapját”.
Vajda győzelme képekben:
Csipes Tamara, női K-1 1000 m, világbajnok:
“Nem gondoltam volna, hogy ekkorát tudok hajrázni. Az első 500 méteren Krisztinával (korábban Fazekas Krisztina, most amerikai színekben Krisztina Zur – a szerk.) akartam menni, de nem igazán sikerült, viszont ő sem bírta végig az iramát. A szembeszél nekem kedvezett, de féltem, hogy emiatt túl hosszú lesz a pálya. Hihetetlen volt a közönség, éreztem, ahogy dübörög a lelátó. Fantasztikus így versenyezni.”
Így nyerte meg a világbajnokságot:
Kovács Katalin, női K-4 500 m, világbajnok:
“Most már bevallhatjuk, az utolsó két-három edzésen nem mentünk jól, viszont most tökéletes pályát eveztünk. Már a rajt után úgy éreztem, vezetünk, de mint megtudtuk, csak 250 méternél álltunk az élre. Annyira jól mentünk, hogy már alig vártam, hogy a megbeszéltek szerint féltávnál megindítsuk a hajót. Az utolsó 100 méter igazi örömkajakozás volt, mert tudtuk, megvan, amiért jöttünk: az aranyérem. A végén csak arra figyeltem, hogy én emeljem fel elsőnek a lapátot. Imádok itt versenyezni”.
Benedek Dalma, női K-4 500 m, világbajnok:
“Örülök, hogy ennek a négyesnek a tagja lehetek. A közönség fantasztikus volt, az elválasztó szigetről visszaverődő buzdítás óriási erőt adott nekünk.”
Szabó Gabriella, női K-4 500 m, világbajnok:
“Mindent elmond erről a diadalról, hogy az utolsó 100 méteren már teli szájjal nevettem.”
A négyes világbajnoki aranya:
Medveczky Erika, női K-2 1000 m, 3. hely:
“A táv közepén lazának tűnt. Nemzetközi mezőnyben még soha nem volt reakció a taktikánkra. Nagyon meglepett, hogy így meg tudtak indulni a riválisaink”.
Sarudi Alíz, női K-2 1000 m, 3. hely:
“Utolsó leheletünkig küzdöttünk, így nem lehetünk csalódottak. Az előfutamok alapján nem vártuk, hogy így lehajráznak minket. Életem első felnőtt világbajnokságán örülök az éremnek, de bevallom, jobb eredményre számítottunk.”
Sáfrán Mátyás, C-4 1000 m, 3. hely:
“Nyerni akartunk, de a két fiatal, Vasbányai Henrik és Németh Szabolcs pályafutása első vb-jén így is örül az éremnek. Hiányzott a rutin a hajóból, az utolsó 100 méteren már nem volt erőnk újítani.”
Dombi Rudolf, férfi K-2 1000 m, 6. hely:
“A kvóta megvan, így nem érheti szó a ház elejét. Jó pályát mentünk, de a szembeszél zavaró volt. Sajnos az egyik legrosszabb pályán mentünk, ha középen vagyunk, meg lehetett volna a harmadik hely is, és ez fáj igazán.”
Kozmann György, C-2 500 m, 9. hely:
“Korisánszkynak nem ízlett ez a balos szél. Kevés időnk volt minden körülményre felkészülni, és ez most visszaütött. Jobbra számítottunk, akár a dobogót is elérhetőnek tartottuk.”
