Szombaton az I. Gyulai István Memorial Nemzetközi Atlétikai Verseny küzdelmeit a kalapácsvetők kezdték, melyben rögtön magyar győzelem született: Pars Krisztián 79,37 méteres dobása lett a legjobb.
Az ellenfelek megközelíteni sem tudták kisebb sérülésből felépülő honfitársunkat, ugyanis a második helyen végző Markus Esser például 76,85-öt, a dobogó legalsó fokára felférő olasz Nicola Vizzoni 75,61-et ért el. Utóbbi a szám Európa-bajnoki ezsütérmese.
– Mennyire vagy elégedett? Elsősorban nem a győzelemre gondolok, azért természetesen jár a gratuláció!
– Természetesen örülök az első helynek, de mindig úgy vágok neki egy versenynek, hogy túldobjam a 80 métert. A kisebb technikai problémák ellenére talán sikerülhetett volna.
– Milyen tényezők hátráltattak ennek elérésében?
– Összeszedtem egy ujjsérülést, ezért 3 hetet ki kellet hagynom, és amit addig begyakoroltam technikai elemeket, az most nem állt össze úgy ahogy azt én szeretném. Így utólag azt mondom, hogy ez a 79, 37-es dobás, fantasztikus eredmény.
– Az időjáráshoz, hogyan tudtál alkalmazkodni?
– Igen egy kicsit zavaró volt, hogy ilyen szeles viszonyok között kellett versenyeznünk, és hát az sem segített, hogy július lévén, nem „röpködtek” a 30 fokok. Az átlagosnál jobban oda kellett figyelni, hogy megfelelő hőmérsékleten tartsam magam.
– Milyen érzés volt magyar közönség előtt szerepelni?
– Ez mindig nagyszerű élmény. Egy sportoló számára a hazai szurkolók szeretete, biztatása mindennél többet jelent.
– Plusz motivációból ma neked nem volt hiány, ha jól láttam, szüleid, testvéred és kedvesed is jelen voltak és szorítottak érted. Két dobás között gyakran kisétáltál hozzájuk. Segített?
– Igen, valóban így volt. Természetesen rengeteget számít, ha ők is jelen vannak a versenyeimen, de ezt a pluszt csak idehaza élvezhetem.
– Kicsit tekintsünk előre. Világbajnokság, és jövőre London. Kitől, kiktől tartasz, hogyan készülsz?
– Az hogy kitől tartok, igazából nem számít. Úgy gondolom, hogy ma a világon négyen tudnak 80 méter felett dobni, én is köztük vagyok. Számomra, ha minden optimálisan alakul, akár a 82 méter is elérhető távolság. Mostantól a világbajnokságra készülök, nem titkoltan, hogy egy állomás, része az olimpiai felkészülésnek. Bevallom, még mindig fájó pont Peking, ezért London kiemelten fontos lesz számomra. Az álmom az, hogy a dobogón állhassak, és ha lehet a legmagasabb fokán. Egy sportoló nem is vágyhat másra.