Sport

Powell szívébe zárta Budapestet

Asafa Powell feltette a „10 másodpercen belüli” városok térképére Budapestet. Az olimpiai- és világbajnok beleszeretett fővárosunkba.

A nyolcvanas évek legendás Budapest Nagydíjainak hangulatát idézte az I. Gyulai István Memorial Atlétikai Magyar Nagydíj. Először még a verseny kezdete előtt fél órával kerítette hatalmába az embert a „deja vu” érzés, amikor felfedezte Békesi Lászlót a nézőtéren. A ma már 69 éves Békesi annak idején a Magyar Atlétikai Szövetség elnökeként – és nem mellesleg az MSZP Budapesti Pártbizottságának gazdaságpolitikai titkáraként – oroszlánrészt vállalt abban, hogy negyedszázada Edwin Mosestől Carl Lewisig az atlétavilág legfényesebb csillagai visszatérő vendégként vizitáljanak fővárosunkban. Megható emberi gesztus volt a Nagydíj szervezőitől, hogy Békesinek – jóllehet manapság nincs „konjunktúrája” – a díszpáholyban biztosítottak helyet, ahol Pierre Weiss, az IAAF főtitkára, Gyulai István egykori munkatársa forró öleléssel üdvözölte a magyar atlétikai valamikori legfontosabb háttéremberét.

Legalább ennyire megható volt a megnyitó beszéd közben elérzékenyülő Gyulai Mártont, a MASZ főtitkárát hallgatni, aki bátyjával, a MASZ-elnök Miklóssal megálmodta és hosszú évek keserves szervezőmunkájával tető alá hozta az édesapja emléke előtt tisztelgő Memorialt. S ha már a feltoluló emlékeket soroljuk, ne feledkezzünk meg Dr. Spiriev Bozsidárról, a versenyigazgató Spiriev Attila édesapjáról. Apa és fia együtt dolgozta ki a negyedszázada az egész atlétavilág, s az IAAF által használt egységes pontrendszert, továbbá a www.all-athletics.com világranglista-szisztémát. Dr. Spiriev Bozsidár özvegye, Kun Irén, az egykori remek atléta és edző könnyes szemmel idézte fel azt a tavaly januári napot, amelyen szeretett férje örökre elaludt…

Baby néni azért nemcsak szomorkodott ezen az esős, hűvös délutánon, a négyezer nézővel együtt ő is vastapsban tört ki unokája, Teo rögtönzött koncertje hallatán, amelyen az X-Faktor talán legtehetségesebb indulója szórakoztatta amerikai örökzöldekkel a nagyérdeműt.

Powell tíz másodpercen belül

Azért a küzdőtéren is akadt látnivaló bőven. Sokaknak nem Asafa Powell vagy Kővágó Zoltán produkciója jelentette a csúcsot, hanem Spiriev Attila zseniális ötlete, az „És te mit tudsz százon?” fantázianevű verseny. Erre bárki benevezhetett – jobbára természetesen a gyerekek -, s a nyolc leggyorsabb amatőr este Powellékkel közös programban futhatta a száz síkot. Aligha vitatható, hogy nem egy majdani atléta karrierje ezzel a remek versennyel veszi kezdetét…

Persze Powellre sem panaszkodhattunk. A jamaikai exvilágcsúcstartó lefutotta hetvenkilencedik és nyolcvanadik „sub10” százát, vagyis tíz másodpercen belüli száz méterét, és feltette Budapestet arra a térképre, amelyen azok a városok szerepelnek, amelyekben valaha is tíz másodpercen belül futották az atlétika csúcsszámát.

„Kicsit hideg volt, de nem annyira, hogy megakadályozott volna a jó időeredmény elérésében” – nyilatkozta Powell a verseny után honlapunknak. „A hátszél (1,8, majd 2,0 m/sec – a szerk.) mindkétszer segített, most olyan formában vagyok, hogy biztosra veszem a koreai világbajnokság megnyerését. Hogy vajon a 9,86 mp elég lehet-e az aranyéremhez egy hónap múlva, arra csak annyit mondhatok: majd meglátjuk!”

Kővágó: szavak helyett az eredmény beszél

Spiriev versenyigazgató csak hajnali négykor került ágyba, de reggel már elégedetten nyilatkozott a versenyről. „Igaz, hogy hűvös volt, de nem annyira, hogy ez befolyásolja a futószámokat, a kavargó szél pedig inkább használt, mint ártott. Powelléket mindkét futamban segítette a még éppen, hogy megengedhető erejű hátszél, Kővágó Zoltán diszkosza pedig remekül, úgymond, felült a szél szárnyára, és így repülhetett a világ legjobb idei eredményét jelentő 69,50 méterig a szer” – mondta Spiriev.

Aki egyébként Kővágó menedzsere is. „Zoli egyedülálló fizikai adottságokkal rendelkezik, 205 centis magasságához 125 kiló színtiszta izom járul – ez az előnye, de a hátránya is. Ekkora tömeget nem könnyű bent tartani a dobókörben, ezért is történt az, hogy hat dobásából csak kettő volt érvényes, a többinél kilépett, ha csak pár centivel is, pedig volt még egy csaknem hetven méteres dobása is. Zoli évek óta ott van azok között, akik megnyerhetnek egy olimpiát vagy világbajnokságot, most is ő az egyik esélyes, de éppen a hatalmas méretei miatt nehezen kiszámítható, mire lesz képes” – magyarázta a világ egyik leghíresebb és legsikeresebb atlétamenedzsere.

Azt azért megkérdeztük Spirievtől, vajon miért nem volt hajlandó nyilatkozni Kővágó – többek között e sorok írójának sem…

„Zolinak kellemetlen élményei voltak egynémely újságíróval, ezért a zárkózottság. Nem mondom azt, hogy helyeslem a magatartását, de megértem. Én ilyennek fogadom el őt, bízom benne, hogy majd az eredményei, a sikerei beszélnek a szavai helyett.”

Powell megvalósult vágya

Arra is kíváncsiak voltunk, Powell milyen élményekkel távozott Budapestről.

„Egyelőre még el sem távozott, amikor velem beszélget, Asafa már a mogyoródi paddockban van, a Hungaroringen, élete első Foma-1-es versenyén. Ez volt a nagy vágya, hogy egyszer belülről nézzen végig egy futamot, ezt most elintéztük neki, nem volt könnyű. De ettől függetlenül is remekül érzi magát, a kiváló időeredménynek örült, mint ahogy egyéb apróságoknak is. Imponált neki, ahogy bemutattuk a sajtónak a csütörtöki médiatalálkozón, s ahogy egy Jaguár luxusautóval körbevittük a Puskás Ferenc Stadion futókörén, az is mély nyomot hagyott benne. A rajongók rohama is elkápráztatta, a verseny után csak tucatnyi biztonsági ember gyűrűjében volt képes megtenni azt a pár száz métert, ami a stadiontól a szálláshelyig, a Hotel Arénáig tartott, annyian rohamozták meg közös fotóért, aláírásért rimánkodva. Szombat este egyébként néhány társával belevetette magát a pesti éjszakába, de nem lehetett túl kemény a bulizás, mert ma reggel már frissen, üdén indult ki a Hungaroringre. Összegezve: biztosra veszem, hogy Powell – ameddig versenyez – mindig a vendégünk lesz a Gyulai István Memorialon.”

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik