Sport

Tizenegy kilométer pillangón

Biczó Bence - bármennyire is tiltakozik ellene - a sanghaji úszó-vb egyik magyar esélyese. Mégis, egy kezén is meg tudja számolni, hányan kértek tőle interjút.

Az úszó országos bajnokságon, Debrecenben úszott 1:54,79 perces idővel a 200 méter pillangó idei világranglistáján a második helyre jött fel a 18 éves pécsi srác. A listavezető, a japán Takesi Macuda sem úszta meg idén vereség nélkül – mármint Biczótól -, a tavalyi szingapúri ifjúsági olimpia aranyérmese Barcelonában már maga mögé utasította a pekingi olimpia bronzérmesét.

„A barcelonai viadalon 1.56 körüli idővel előztem meg, ott még nem voltam olyan formában, mint Debrecenben, illetve talán a bátorság hiányzott belőlem” – magyarázta Biczó Bence, aki néhány hete érettségizett pécsi középiskolájában, a TÁSI-ban.

– Bátorság? Mihez kellett volna a bátorság?

– Ahhoz, hogy 25,70 körüli első ötvennel kezdjek, ahogy azt Cseh László ellen, most Debrecenben tettem. Az úgy van, hogy az emberben örökösen él a kétség, hogy bírja-e végig a gyilkos tempót. Én is sokáig kételkedtem magamban, attól tartottam, hogy százötvennél „behalok”,  de most az edzőm, Sántics Béla ösztönzésére végre bekezdtem, úgy rendesen. És csodák csodájára, a végét is bírtam.

– Megnéztem a részideit: 25.70, 28.89, 30.02 és 30.18 másodperc volt a négy darab ötven. Sántics valami ilyesmit írt elő?

– Körülbelül igen. 1:54-gyel kezdődő idő volt a cél, és annyival kezdődött.

– Nem sokat pihent. Hétfőn már Balatonfűzfőn rótta a kilométereket. Mennyit is?

– Délelőtt és délután összesen tizenegyet. És majdnem az egészet pillangón. Csak egy kicsi gyorsúszást tettünk bele.

– Ez emberfeletti adag. Bírja?

– Nem hiszem, hogy emberfeletti lenne, e nélkül nem érhet el komoly eredményt az ember. S hogy bírom-e? Bírom, de az úszáson kívül már nem sok mindenre marad energiám. A hét végén grilleztünk egy kicsit a barátaimmal, annyi volt a kikapcsolódás.

– Mit ért azon, hogy nem marad másra energiája?

– Hát például a tanulást. Túl sok egyenletet már nem tudok megoldani edzés után. Az a lényeg, hogy leérettségiztem, sikeresen, az eredményt ne kérdezze. Az az igazság, hogy mindent az úszásra tettem fel.

– Nem zavarja, hogy nem hagyja békén a sajtó?

– Miről beszél, egy kezemen meg tudom számolni, hányan hívtak fel. Nem vagyok én futballista…

– Most mi lesz Sanghajig?

– Edzés, edzés, edzés. Igaz, hogy Belgrádban elindulok az ifjúsági Európa-bajnokságon, mi több, kétszáz pillangón én vagyok a címvédő, de olyannyira nem készülünk az Eb-re, hogy Belgrádban is kőkeményen edzünk. Aztán július 17-én utazunk Sanghajba.

– Csak a kétszáz pillangón indul?

– Valószínű, hogy igen. Esetleg a százon is, de azon nem vagyok annyira jó. Tulajdonképpen specialista vagyok, a 200 pille mellett egyelőre nem készülök más számra. Ezért is úszom szinte kizárólag pillangóban az edzéseken.

„Sokan támadtak, most mégis bevert egy 1:54-et!”
Sántics Béla – Biczó edzője – odalent Pécsen iskolát teremtett. Pedig nem volt könnyű dolga…
„Sokan támadtak, kritizáltak, bolondnak tartottak, hogy szinte kizárólag pillangón úszatom Bencét, de most bevert egy 1:54-et az országos bajnokságon. Ezek szerint mégsem vagyok akkora marha. És nem kicsúszott időről van szó, öt versenyt úsztunk egymás után, fel volt építve ez az idő” – mondja a maga útját járó szakember. Sántics arról beszél, hogy ezen a nyáron mindent kipróbáltak.
„Az egymást követő versenyeken sokféle versenytaktikát végigskáláztunk, s a végén kiderült, hogy Bencének elég jó az állóképessége ahhoz, hogy úgy istenigazából bekezdjen. Ahhoz, hogy 1:54 végét ússzon kétszázon, 1:25 közepe-eleje kellett 150-nél. És 1:24,61-et jelzett az óra, tehát egy kicsit még gyorsabb is volt a tervezettnél”.
Michael Phelps világcsúcsa 1.51-gyel kezdődik, Cseh László országos csúcsa – amely Európa-csúcs is – 1:52,70. Ezek még messze vannak…
„Ostobaság összehasonlítgatni a két-három évvel ezelőtti időket a mostaniakkal. Akkor más dresszben úsztak, Phelps most 4 másodperccel gyengébb a római önmagánál. Nekünk a jelenben kell úsznunk, nem a múltban, a sportban ismeretlen fogalom az időgép. Más időszámítás szerint élünk most”.
Sántics még mindig bánja, hogy tanítványa nem indulhatott el a tavalyi, budapesti Eb-n: „Szerintem belefért volna az Eb és az ifjúsági olimpiai is, de most már mindegy. A lengyel Korzienowski kerek 1:55.00-val nyerte meg a margitszigeti Eb-t, Bence, akit mindig feldob a hazai környezet, legalább ezüstérmes lett volna, de talán az aranyért is harcban lehetett volna. Különben az is fájt, hogy nem lehettem ott Bence mellett Szingapúrban, élete eddigi legszebb sikerénél.
De, ahogy az imént mondtam, a jelenben élünk, nem a múltban. Meg egy kicsit a jövőben: itt a belgrádi Eb, amit edzésnek fogunk fel, mákszemnyi könnyítés sem lesz, meglátjuk, mire képes Bence munka közben. Aztán meg hadd jöjjön Sanghaj, a nagy összecsapás”.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik