15 évesen már felnőtt magyar asztalitenisz bajnoki címet szerzett, 1971-ben Jónyer Istvánnal párosban, majd 1979-ben csapatban, Kína legyőzésével világbajnok lett. Háromszoros Európa-bajnok, négyszeres vb-ezüstérmes, 22-szeres magyar bajnok. A szöuli olimpián 35 évesen lett negyedik. Legutóbb a Celldömölk edzőjeként lett magyar bajnok:
– Nem volt ellenfelünk, 100 százalékig biztos volt, hogy mi nyerjük meg az Extraligát. A legtöbben, így a BVSC-sek, azaz Jakab, Zwickl, Nagy kimentek külföldre, meggyengült a bajnokság, de úgy érzem, jövőre kiegyenlítettebb lesz a mezőny. Köszönettel tartozom Fehér Lászlónak, Celldömölk polgármesterének, aki imádja a pingpongot, a sportot – mondta a legendás játékos, aki ettől függetlenül szeret edzősködni, mert, ahogy mondja, a pingpong az élete.
A külföldön játszó magyarokról azonban szkeptikus véleményt formált:
– Senki sem gondolja komolyan, hogy Timo Bolltól fog megtanulni pingpongozni. Egy külföldi nem adja át a tudását egy magyar játékosnak, legyen az edző vagy csapattárs. Mi sem a kínaiakkal edzettünk, mégis a világ legjobbjai lettünk. Olyan edzőkre van szükség, akiket tisztelni, akiben hinni és bízni lehet. Hányszor kikaptam a bátyámtól…, mégis hittem benne, ő volt az edzőm. Itthon kell megtanulni játszani. Egy baj van csak: kevés edző van Magyarországon.
Klampár Tibor a világ egyik legjobbja volt a 70-es, 80-as években:
De vajon a gyerekek vagy a felnőttek a hálásabb korosztály?
– A felnőttek tudják, mit kell csinálni, magukat is tudják korrigálni, de a kicsikkel nagyon nehéz. Itt az akadémián is néha túl idegessé válok, mire elfordulok, már mást csinálnak, máshol jár az agyuk. A mai gyerekek már nem tudnak annyira koncentrálni, mint régen. Vagy nem is akarnak. Persze akadnak kivételek, vannak, akik kitartóak, és látok tehetségeket is. Nyomom nekik a dumát, hogy ez egy munka, és napi négy-öt órát kéne játszani, talán megragad majd valamelyikükben. Amúgy nagyon szeretem őket, aranyos gyerekek – mondja Klampár Tibor, aki a mai napig aktívan játszik.
– Szécsényben asztaliteniszezek, a hétvégén épp az Extraligába jutásért játszunk, lehet, fel is jutunk (A cikk megszületése után lejátszották az osztályozó mérkőzéseket: a Szécsény először 10-5-re verte a Győrt, majd 10-6-ra a Tisza Volán SC csapatát, így feljutott az Extraligába. Klampár Tibor az első meccsen két, a másodikon három győzelmet szerzett. – a szerk.). Podpinka Gábor és Nagy Miklós a csapattársam, elég jó kis csapat jött össze, és elképzelhető, hogy jövőre Varga Zoli és Vitsek Iván is hozzánk igazol – a végén még megnyerjük a bajnokságot. 58 évesen bajnoknak lenni, nem lenne rossz… – vetíti előre a valóban példátlan lehetőséget a klasszis, aki köszönetet mond Sziklai Attilának, a Szécsény tulajdonosának.
Klampár Tibor szerint az asztalitenisz is egy olyan sportág, ahol egy-két őrült, a sportág szerelmesei rajongásán múlik a jövő, már ami az anyagi lehetőségek megteremtését illeti:
– Ráadásul azt vettem észre, a gazdag szülők gyerekei nem kitartóak, nincs nagy akaraterejük, hiszen bármit megkaphatnak, mindent kipróbálnának – ráadásul gyorsan el is fáradnak. Mi szegény családból jöttünk, a sport volt számunkra a kitörési pont. Ma már csak vidéken igaz ez, ott viszont egyre több műhely szűnt meg.
Klampár Tibor – ahogy fogalmazott – köszönőviszonyban van a magyar szövetséggel, feladatot nem kapott, és bár Celldömölkön és az akadémián jól érzi magát, egyszer szívesen dolgozna a válogatott mellett. Kétszeres világbajnokként.