A szerdai névadó ünnepségen Kovács Tamás, a kardozók jelenlegi szövetségi kapitánya, Kovács Pál fia többek között arról beszélt, hogy apjáról Debrecenben, a szülővárosában díjat neveztek el, a fővárosban gimnázium viseli a nevét, a legjobb kardozók évek óta a Gerevich-Kovács-Kárpáti Grand Prix-n találkoznak Magyarországon, most pedig a Vasas pasaréti vívócsarnokára került fel a Kovács Pál név. Mint mondta, jó hogy ez így van, mert az ifjúságnak szüksége van példaképekre.
Markovits László, az idén százéves klub ügyvezető elnöke köszöntőjében kitért rá, hogy ez a csarnok ugyan nem a legkorszerűbb létesítménye a Vasasnak, de ezzel együtt is úgy gondolták, fontos, hogy a névadással emléket állítsanak egy egykori nagy vívónak. Hozzátette: a Vasas sokat tett azért, hogy a sportág eredményes legyen.
A Magyar Vívószövetség (MVSZ) nevében Kamuti Jenő szakmai alelnök, olimpiai ezüstérmes tőröző emlékezett Kovács Pálra, egykori mentorára. Úgy fogalmazott, hogy igazi tanár, mester volt, olyan valaki, aki képes volt összefogni a versenyzőket, majd később a magyar vívódiplomácia tagjait, s pályafutásával akkora tekintélyre tett szert itthon és külföldön egyaránt, amekkora ma szinte elképzelhetetlen.
A hivatalos ceremónián a szalagot Kovács Tamás, Markovits László és Erős János, az MVSZ elnöke vágta át.
Kovács Pál neve összeforrt a magyar kardvívás legszebb és legeredményesebb időszakával. 1931-ben indult először a magyar bajnokságon, 1933-ban pedig már tagja volt az Eb-győztes magyar válogatottnak. Öt olimpián vett részt, 1952-ben, Helsinkiben egyéniben és csapatban is aranyérmet nyert. 1954-ben igazolt a Vasasba, utolsó két ötkarikás címét már új klubja képviseletében szerezte. Kilenc világbajnoki győzelemnek volt a részese. Kitűnő tempóérzék, hihetetlen gyorsaság ás utánozhatatlan technika jellemezte vívását. Sportpályafutását 1960-ban fejezte be, ezt követően volt a Magyar Vívószövetség alelnöke, majd elnöke, illetve a Nemzetközi Vívószövetség végrehajtó bizottságának a tagja, később alelnöke.
Bő egy éve, tavaly márciusban egykori válogatottbeli csapattársáról, a legeredményesebb magyar olimpikonról, a hétszeres ötkarikás aranyérmes Gerevich Aladárról neveztek el csarnokot a fővárosban: akkor a Nemzeti Sportcsarnoknál zajlott hasonló ünnepség.
