Látszott a csapatokon, hogy ez már a finálé. Mindent kiadtak magukból, iszonyatos sebességgel száguldoztak a pályán, helyzetet helyzetre halmoztak, és a tét miatt, szabálytalanságokból sem volt hiány. A két kapus, Luongo és Thomas nem érezhette magát biztonságban a feléjük záporó pakkok között, ugyanis a kapuk 70 lövési kísérletnek voltak célpontjai.
A Vancouver keményen odalépett a Bruins-nak, amikor csak lehetett. Persze a vendégek sem adták magukat könnyen, szép számmal gyűjtögették a kiállításokat. A Canuks játékosa, Alexandre Burrows például Patrice Bergeron ujját vette célba, nem is akármivel, a fogaival. Jutalma pihenő lett a büntetőpadon. Megközelítés kérdése, de vagy a támadók fogtak ki gyenge napot, vagy a két kapus játszott emberen túli erővel. Egy biztos, a Boston még kettős emberelőnyben sem tudta megszerezni a vezetést.
Remek dramaturgiai érzékkel, a Canucks az utolsó másodpercekre hagyta a mérkőzés eldöntését. Addigra eléggé felbőszült mindkét együttes, mert közel 70 lövésből egy sem landolt a gólvonal mögött. Egészen addig, amíg Raffi Torres 18,5 másodperccel a meccs vége előtt belőtte a hazaiak győztes találatát. Ryan Keslertől indult az akció, aki egy remek testcsellel becsapta a védőjét, majd a másik oldalon üresen érkező Hansen elé tálalta a pakkot, aki remekül centerezett Torres elé. A korong Thomas mögött, 1-0 a Canucks javára.
A finálé következő mérkőzését szombaton rendezik, szintén Vancouverben.
Az egyik fél negyedik győzelméig tartó párharc állása: 1-0 a Vancouver javára.
