A Pick-Szeged ugyan a harmadik mérkőzésen alaposan megszorongatta az MKB-Veszprém együttesét a bajnoki döntőben, ebben a szezonban is ezüstérmes lett. A Bajnokok Ligájában jól helytállt Skaliczki László együttese, több bravúrt is végrehajtott (például győzött Csehovban), de a nyolcaddöntőben búcsúzott a sorozattól a Flensburg ellenében.
A csapat – és az Európa-bajnokságra már kijutott magyar válogatott – egyik alapembere a PLER együttesétől igazolt fiatal játékos, Lékai Máté volt.
– Csalódott vagy?
– Összességében nem vagyok szomorú, bár szerettük volna olyan szorossá tenni a bajnoki döntőt, mint amilyen az utolsó meccs is volt. Ha sikerült volna, jobban ki tudtuk volna szolgálni közönségünket. Ezzel együtt nincs okunk szégyenkezni, hisz mi játszottuk a bajnoki döntőt, és nem más.
– Az utolsó meccsen különösen látszódott, mennyit mosolyogsz a pályán. Alapból vagy ilyen, vagy ez a lelki hadviselés része is?
– Nagyon szeretem és élvezem a kézilabdát, ezért van jó kedvem a pályán.
– Azért bizonyára akadt arra példa, hogy dühből játszottál…
– Nagyon ritkán, kizárólag akkor, ha rosszabb passzban vagyok. Nem szoktam már elveszteni a fejem, régebben mondjuk előfordult.
– Akkor ebben a tekintetben fejlődtél a leginkább Szegeden?
– Az biztos, hogy megfontoltabb vagyok, kevesebb olyan szituációba megyek bele, ami rizikós, de még mindig van, hogy elvisz a hév, hogy pontatlan vagyok. Azt hiszem, leginkább fizikálisan kell még fejlődnöm a későbbiekben.
– Viszont elég vékony vagy ahhoz, hogy fickándozz a testes, „súlyos” beállók között.
– Persze, ennek a testalkatnak is van előnye, de azért egy erősebb izomzat nem ártana.
– Mit gondolsz, milyen irányba halad a kézilabda? Hasonló pályát ír le, mint a labdarúgás, ahol egyre inkább az erő dominál?
– Jobban szeretem a technikás kézilabdát, de a sportág mindinkább az erős játékosok technikás játékát követeli meg. Szinte tökéletesnek kell lenni mind fizikailag, mind a technikai paramétereket tekintve.
– Hogy látod, a magyar mezőny, a magyar együttesek képesek lesznek megfelelni ezeknek az elvárásoknak?
– Vannak lemaradásaink, főleg a lövőerőt tekintve és fizikálisan járnak előttünk az európai élcsapatok. Gondolom, ezt látják az edzők és a szakma képviselői is, így a jövőben erre fektetik majd a nagyobb hangsúlyt a felkészülések során.
Lékai a válogatottban is alapember lehet
– A szezon előtt kerültél Szegedre, miután öt évet lehúztál a PLER-nél. Amikor Budapesten játszottál, a Szeged vagy a Veszprém hívására vártál?
– Egyikére sem, meg sem fordult a fejemben, hogy hívnak, hiszen nálam sokkal jobb kézilabdázók játszottak mindkét csapatban, ahová egyébként is nehezebb egy fiatalnak beilleszkedni. Aztán Szegeden egy kisebb költségvetésre épülő gárda alakult ki, a vezetők úgy döntöttek, hogy kevesebb légióssal és több tehetséges magyar játékossal vágnak neki az idénynek. Szerencsém volt ezzel, de úgy érzem, nagyon jól döntöttem, hogy ide igazoltam. Amikor a PLER-be kerültem serdülőként, nagyon pozitív volt az idősebb játékosok hozzáállása, sokkal befogadóbbak voltak, mint ahogyan előzetesen felkészítettek. Szegeden is ez a helyzet, de itt már nem kezelnek fiatalként, hiszen vannak még nálam is fiatalabbak.
– Tegyük fel, hogy Budapesten szerveződne egy nagycsapat, és elhívnának. Mennél, vagy ha egyszer valaki a Szeged vagy a Veszprém játékosa lesz, nincs visszaút?
– Visszaút van, de visszalépni nem szeretnék. Még egy évig szerződésben állok a Szegeddel, jól érzem magam, azért igazoltam ide, mert a nemzetközi porondon, a Bajnokok Ligájában szerettem volna játszani. Nekem ez fontosabb jelenleg, mint az anyagiak. Ezzel együtt, ha van egy csapat, amelyik felvázol egy stabil, megbízható jövőképet, és a BL-re is esélyes, meghallgatnám. Igaz, ez most nem aktuális.
– Mi a helyzet a szegedi jövőképpel? Mennyire publikus számotokra a jövő évi csapat kerete?
– Nem publikus, a vezetők közölték, csak akkor mondanak konkrétumokat, ha a szerződtetések nyilvánosságra kerülnek. Jó lenne tudni, kiket igazolunk, ki távozik az együttestől. Egyedül Buday Dániel érkezéséről tudok, remélem, jól illeszkedik majd be a csapatba.
Jövőre már együtt játszik Lékai Máté és Buday Dániel (Fotó: Iványi Aurél)
– Olvastam, hogy kedvenc játékosod Törő Szabolcs. Miért?
– Nagyon jó barátságban vagyunk egymással, csak kicsit agyilag kellene felnőnie, de azt hiszem, ez neki már nem fog sikerülni. :-)
– Feltételezem, ő is így gondolkodik rólad…
– Az lehetséges. Lehet, hogy éppen ezért vagyunk jóbarátok. Nagyon jó játékosnak tartom, szerintem bármelyik európai élcsapatban megállná a helyét.
– No, és Te hol állod meg a helyed a nyáron?
– Nem lesz hosszú a pihenés. Először még két válogatott Eb-selejtezőt kell játszanunk, és bár már kijutottunk az Eb-re, ezeket meg kell nyernünk a bosnyákok ellen idegenben, majd június 12-én idehaza az észtek ellen. Pontosan egy hónap szabadidőt engedhetek meg magamnak: a barátnőmmel New Yorkba utazunk tíz napra, a nyár többi részét pedig a Balaton mellett töltjük majd rokonokkal, barátokkal. Remélem, sikerül kipihenni a szezont, de olyan nagyon nem engedhetem el magam, mert az alapozásnál azért már „meg lehet fázni”.
Érdekesség, hogy cikkünk elkészülése után közvetlenül jelent meg a hír, miszerint Lékai korábbi csapata, a PLER, valamint a Szeged bajnoki elődöntőbéli ellenfele, a Ferencváros egyesül a fővárosban.
