Az első rajtkockát az akkor még Lotussal versenyző fiatal Ayrton Senna szerezte meg, és mint tudjuk, ez a hercegségbeli pályán felér egy fél győzelemmel. A brazil zseni nem jutott el a célig, hiába vezette a mezőnyt, a 16. körben motorhiba miatt fel kellett adnia a versenyt.
A 21. körben Riccardo Patrese és Nelson Piquet csúnyán összetörte egymást, repült a kerék, lángra kapott a benzin, az aszfaltra pedig olaj került.
Ezt az éllovas Michele Alboreto bánta, aki megcsúszott, és ugyan a Ferrarija épségben maradt, de csak Alain Prost McLarenje mögé tudott visszajönni. Alboreto megelőzte a franciát, de Prost visszavette a vezetést, Alboreto pedig egy defekt utáni kerékcsere miatt csak negyedik lett.
Prost fölényesen nyert, de a mezőny alaposan megfogyatkozott Monaco utcáin. A húsz indulóból csak tizenegyen értek célba, többek között a pálya szélén zárt Gerhard Berger (Arrows) és Niki Lauda (McLaren) is, Nigel Mansell (Williams-Honda) és Keke Rosberg (Williams-Honda) pedig körhátrányt kapott.
A Professzor két balul sikerült futam után (Portugáliában kizárták, Imolában kiesett) viszont újra győzött, és hatodik F-1-es szezonjában megszerezte első világbajnoki címét.
